Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Sár József-Merkl Ottó: Kétújfalu és Teklafalu környékének bogárfaunája (Coleoptera)

Cassida aurora Weise, 1907 (Chrysomelidae) - Magyarország néhány pontjáról ismert ritka faj. Euluperus xanthopus (Duftschmid, 1825) (Chrysomelidae) - Hazánkban viszonylag ritka, főleg a Dunántúlról ismertek adatai, ahol pusztafüves lejtőkön fordul elő. Longitarsus brisouti Heikertinger, 1912 (Chrysomelidae) - Hazánkban kifejezetten ritka, csak néhány lelőhelyről (Sukoró, Dabas, Bükk hegység) ismert. Természetvédelmi javaslatok Kétújfalu és Teklafalu környezetének bogárfaunája ritka fajokban bővelkedik, és igen sok természeti értéket hordoz. Az elmúlt 22 év kutatásainak köszönhetően az ország egyik legjobban ismert nem védett területévé emelte. Sajnálatos, hogy több igen ritka és megtalálása idején a magyar faunára új bogárfaj élőhelye a közelmúltban eltűnt. Az ilyen változatos összetételű bogárközösséget felmutató terület mindenképpen védelmet érdemelne, de legalább egyes kiemelten értékes részei, például a tölgy-kőris-szil ligeterdőfoltok, a síkvidéki bükkös (Szentegát és Bürüs között), az idős állományú tölgyesek, a vizes élőhelyek. A következőkben javaslatokat teszünk a legszükségesebb természetvédelmi intézkedésekre, amelyek eredményeként fenntartható lenne Kétújfalu és Teklafalu környékének bogárközössége. Vizes élőhelyek Kiemelt fontosságú területek a nedves rétek, mocsarak. Sajnos napjainkra területarányuk nagyon visszaszorult a mezőgazdasági művelésbe vonás és a halastavak létesítése miatt. A már meglévő halastavak esetében javasoljuk a minél természetesebb élőhely kialakítását, őshonos fafajjal (fűz, nyár, éger) való körbeültetését, illetve a vizes élőhelyekre jellemző növények visszatelepítését (például nádtelepítés). A halastavak vízminősége kihat az őket tápláló patakok, erek vízminőségére, így az itt található élővilágra is, ezért mindenképpen javasoljuk a tavak előtt és a tavak után pufferzónaként, szűrőként működő nádas, sasos fenntartását. A patakok, erek csatornák esetében kerülni kell a meder kikövezését, mert ezzel korlátozzák, sőt megszüntetik a patakparti növényzet megtelepedésének lehetőségét. Az egyenesen lefolyó, kikövezet gátak közé szorított víz - főleg ha a rézsűket kaszálják sokkal kevesebb bogárfajnak biztosít élőhelyet, mint a szabadon kanyargó, dús növényzettel kísért patakmeder. Törekedni kellene a már meglévő vízfolyások minél természetközelibb élőhelyekké való átalakítására, a patakpartot szegélyező növényzet helyreállítására. Sok esetben az ilyen vízfolyásokat mindkét oldalról szántóföld szegélyezi, így az itt található növényzet az egyetlen biológiai szűrő a mezőgazdaságban használatos kemikáliák és az élővizek között. Rétek, kaszálók, legelők, fa- és cserjesávok Kétújfalu és Teklafalu környékén a síkvidékre jellemzően nagy területeket vontak mezőgazdasági müvelés alá, jelentősen csökkentve ezzel a fent említett élőhelyek nagyságát. A nagytáblás, monokultúrás mezőgazdaság a bogárfauna diverzitását minimálisra csökkenti, így mindenképpen fontosnak tartjuk a táblák feldarabolását, illetve a szántóföldeket elválasztó mezsgyék (fa- és cserjesávok) kialakítását, ami menedéket nyújt az itt még fellelhető bogárfaunának is.