Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Sár József-Merkl Ottó: Kétújfalu és Teklafalu környékének bogárfaunája (Coleoptera)

Sajnos mára az Ormánság legelő állatállománya szinte teljesen eltűnt, így a Drávasíkra egykor oly jellemző fáslegelők aránya csökkent, és a meglévők fenntartása is igen kérdésessé vált. Mindenképpen szükséges lenne az ilyen élőhelyek legeltetése. Ez a hosszú távú megőrzésük záloga, és így elősegítené egyes talaj lakó és trágyafogyasztó bogárfajok fennmaradását. A réteket, kaszálókat leginkább a cserjésedés, a talajvízszint csökkenése, illetve a mezőgazdasági müvelésbe vonás veszélyezteti. A kaszálók, legelők antropogén hatásra létrejött területek, így ha fenn szeretnénk tartani ezt az állapotot, az ilyen élőhelyeket rendeltetésszerűen kell kezelni. A nedves rétek esetén a legnagyobb gondot a víz elvezetése jelenti, mivel ezek hatására a talajvízszint jelentősen csökken, így a flóra nagymértékben átalakul, és ez az itt élő bogárközösségre is hatással van. Javasoljuk e területek vízellátottságának hosszú távú megőrzését. Erdők Napjainkra az Ormánságban az erdők területaránya jelentősen csökkent. Főleg a kemény fás ligeterdők tűntek el, belőlük csak mutatóban akad néhány folt. A puhafás ligeterdők gyors regenerálódó képességének köszönhetően még nagyobb területeket foglalnak el. A még természetközeli erdőkben mindenképpen kerülni kell a tarvágást és előtérbe helyezni a szálaló vágást, melynek hatására az eredetihez közeli állapotok hozhatók létre (változatos koreloszlás és fafaj összetétel). Mivel sok szaproxilofág bogárfaj (pl. Scarabaeoidea, Buprestídae, Cerambycidae) létfeltétele a holt faanyag, javasoljuk az idős, korhadt, kidőlt fák, tuskók területen hagyását. A fában fejlődő bogarak erdészeti szempontból legfeljebb mint másodlagos kártevők jelentkeznek, ezért a területen hagyott tuskókban élő fajok nem jelentenek veszélyt az egészséges faállományra. A telepített idegenhonos állományok (akác, fenyő, vöröstölgy stb.) őshonos fafajokra való lecserélése is elősegítené az eredeti állapothoz hasonló élőhelyek területének növekedését, mely hozzájárulna az itt fellelhető változatos bogárfauna fennmaradásához. Az előkerült bogárfajok felsorolása A családok Lawrence & Newton (1995) és a Fauna Europaea (2004) sorrendjét követik, a családokon belül a fajok ABC-sorrendben következnek egymás után. Rövidítések: K = Kétújfalu, T = Teklafalu. Gyrinidae - Keringőbogár-félék Gyrinus distinctus Aubé, 1836 - T Gyritius paykulli Ochs, 1927 - T Gyrinus substriatus Stephens, 1829 - K (Sár 1992), T Haliplidae - Víztaposóbogár-félék Haliplus fluviatilis Aubé, 1836 - T Haliplus heydeni Wehncke, 1875 - T Haliplus ruficollis (De Geer, 1774) - K (Sár 1992), T Peltodytes caesus (Duftschraid, 1805) - K (Sár 1992), T Dytiscidae - Csíkbogárfélék Acilius sulcatus (Linnaeus, 1758) - K (Sár 1992), T Agabus labiatus (Brahm, 1790) - K (Sár 1992) Agabus uliginosus (Linnaeus, 1761) - K (Sár 1992) Agabus undulatus (Schrank, 1776) - K (Sár 1992) Bidessus unistriatus (Goeze, 1777) - K (Sár 1992), Colymbetes fuscus (Linnaeus, 1758) - T Cybister lateralimarginalis (De Geer, 1774) Dytiscus marginalis Linnaeus, 1758 - K (Sár 1992), T Graphoderus austriacus (Sturm, 1834) - T Graptodytes bilineatus (Sturm, 1835) - K (Sár 1992), T Hydaticus grammicus (Germar, 1830) - T Hydaticus seminiger (De Geer, 1774) - K (Sár 1992) Hydaticus transversalis (Pontoppidan, 1763) - K (Sár 1992), T