Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Sáfián Szabolcs-Rob de Jong-Korompai Tamás: A vörös rókalepke- Nymphalis xanthomelas (Esper, [1781]) (Lepidoptera: Nymphalidae) tömeges vándorlása a Zemplénben (2006)

tek (illetve a rét szélén egyes példányok a lombkorona felé emelkedtek, mások leereszkedtek az erdei utakra, patakvölgyekbe) pontosan keletről nyugati irányba. A vándorló egyedek sűrűsége a megfigyelt kb. 200-300 m széles sávban 3-10 példány/perc között változott. Volt olyan időszak is, amikor egyszerre került megfigyelésre 10 példány. A vándorló egyedek egy része az erdei utak mentén keresett táplálkozó helyet, amely között nedves talaj folt, elhullott csiga vagy állati ürülék egyaránt szerepelt, azonban a lepkék sohasem ültek meg a táplálékon, pár 10 másodperc elteltével folytatták útjukat a vándorlás irányába. Ez a viselkedés volt megfigyelhető az ugyanaznap Baskón, Simán és Erdőbényén, illetve a 2006. június 20-án Regécen, Újhután és Óhuta környékén észlelt példányokon is. Június 21-én Telkibánya környékén a faj egyedszáma sokkal alacsonyabb volt, csak egyesével tudtuk megfigyelni, Gönc mellett a Nagy-patakvölgyéből pedig egyáltalán nem került elő. Június 22-én a Tokaj-hegyen (Nagy-Kopasz) azonban ismét igen gyakori volt. Ez utóbbi helyen a vándorlásra utaló magatartást nem lehetett egyértelműen megállapítani, elképzelhető, hogy ezek már vándorlásból megállapodott példányok voltak. A vándorló egyedek között vegyesen voltak hímek és nőstények is. A négy nap alatt körülbelül 200-300 példányt figyeltünk meg, azonban a vándorlás sűrűségét és horizontális kiterjedését tekintve valószínűleg több tízezer példány „özönlött" be a Kárpát-medencébe. A vándorlás során a példányok eloszlottak, kolonizálták a számukra megfelelő élőhelyeket. A korábban kelt vándorló egyedek valószínűleg találkoztak a magyarországi egyedekkel, amelyek pár nappal a vándorlás után kezdtek kibújni a bábból: a Ménes-völgyben talált állomány példányai dokumentáltan június 20-a után keltek. A vándorlás során egyes példányok eljutottak a Hortobágyra (Hortobágyi-halastavak) és a Borsodi-Mezőségre (Mezőkövesd, Mezőkeresztes) is. 2007. tavaszán áttelelt példányok kerültek elő a Mátrából, a DéliBükkből, a Zemplénben pedig a N. xanthomelas mindenütt közön-séges volt. Ezek nagy része az előző évben bevándorolt, és hazánkban sikeresen aestivált és áttelelt példány lehetett. Diszkusszió Egyes nagy Nymphalidák esetében nem ritka a helyi állományok túlszaporodása. Ilyenkor következik be az egyedek tömeges vándorlása, bizonyos fajok nagy távolságokat bejárva próbálnak számukra megfelelő élőhelyeket kolonizálni. Az optimális élőhelyeket, illetve az elterjedési területüket elhagyva gyakran bukkannak fel peremterületeken, marginális élőhelyeken is, amelyeket hosszabb-rövidebb időre benépesíthetnek. Ilyen alkalmi vándorlás közben juthatott el Magyarországra az eredetileg mediterrán elterjedésű csőröslepke - Libythea celtis amelyet az 1940-es évek második felében észleltek először hazánkban (GOZMÁNY 1968). Megtelepedését valószínűleg segítette adoptált tápnövényének a városokban parkfásításra széles körben használt nyugati ostorfa - Celtis occidentalis hazai terjedése is (BARTHA és CSISZÁR 2006), amelyet Dél-Magyarországon erdőállományokba is ültetnek. Szintén mediterrán faj a zöldes gyöngy házlepke - Argynnis pandora is, amely a délről nyitott alföldi homokvidékeink gyakori lepkéje, azonban állományain erős fluktuáció figyelhető meg, a számára kedvezőtlen időjárás esetén évtizedekre eltűnhet hazánkból, pl. az 1960-as évektől az 1980-as évek második feléig (RONKAY 1986). A száraz meleg időjárás északi vándorlásra készteti, ilyenkor benépesíti a Déli-Bükköt, és eljut az Aggteleki-karsztra is (VARGA 1999). Hasonló, számunkra nem teljesen érthető környezeti okok játszottak közre a N. xanthomelas újonnani megjelenésében is. A faj korábbi elterjedését nem