Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Sáfián Szabolcs-Rob de Jong-Korompai Tamás: A vörös rókalepke- Nymphalis xanthomelas (Esper, [1781]) (Lepidoptera: Nymphalidae) tömeges vándorlása a Zemplénben (2006)

ismerjük pontosan, mivel az Alföldről igen kevés adata van, valószínűleg az alföldi lápok, mocsarak lecsapolásával és a folyószabályozással innen tűnt el először. Nagyon valószínű azonban, hogy hazánkba való visszatelepülése során keletről a nagyobb, Romániában esetleg Ukrajnában eredő folyóink, elsősorban a Tisza mellett terjed, erre utalnak a legújabb hazai adatai is: Bereg, Tokaj, Hortobágy, Borsodi-Mezőség - Tisza; Gyula - Körös-vidék. Az Északi-középhegységet elérve a nagykiterjedésű erdei élőhelyeken pedig valószínűsíthető a nyugati irányú terjedés, amit az Aggtelek, Déli-Bükk és a Mátra adatai támasztanak alá. A terjedés sebességét igen nehéz megbecsülni, de ha nem áll be változás a faj trendjében, az első példányok várhatóan 4-5 éven belül megjelennek a Cserhát és a Börzsöny területén, 10 éven belül pedig a terjedés elérheti a Duna vonalát is. Ha a hazai állományok tovább erősödnek, és/vagy a következő években is folytatódik a lepke hazánkba vándorlása akkor pár éven belül benépesítheti a Körösökvidékét, elérheti a Tápióságot, a Gödöllői-dombság alkalmas élőhelyeit, és a DabasÓcsa környéki turjánvidéket is. Szükségszerű azonban megemlíteni, hogy a faj terjedésének, illetve felszaporodásának alapfeltétele természetes vagy mesterséges felszíni vizek jelenléte. Megfigyelések bizonyítják, hogy a nőstény „szinte" kizárólag víz fölé nyúló fuzágakra petézik, a hernyók pedig bábozódásig a vízfelület felett tartózkodnak (KOSTERIN 1996, Petrányi szóbeli közlés). Az extrém hosszú meleg és száraz telek (2006-2007) bizonyosan nem segítik elő a faj terjedését, mivel a szárazság miatt 2007 tavaszára sok patak már elapadt, kiszáradt nem biztosítva megfelelő élőhelyet a hernyóknak. Mivel a N. xanthomelas hazánk egyik kiemelkedő természeti értéke, védett faj (egyedeinek természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.) a fenti információ egyben kezelési javaslat is az illetékes tennészetvédelmi szervezeteknek: a N. xanthomelas ismert vagy potenciális élőhelyei környékén a patakok, kisebb folyók, tavak és víztározók mentén javasoljuk - elsősorban a kecskefuz, de egyéb fűz fajok - meghagyását. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetüket szeretnék kifejezni Huber Attila (Aggteleki Nemzeti Park, Jósvafő), Németh Lajos (Zalaszentmihály), Orbán Gábor (Ecotours Kft, Budapest) és Petrányi Gergő (Corvinus Egyetem, Budapest) részére, a cikk létrejöttéhez nyújtott segítségükért és adataik átengedéséért.