Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)
Pinke Gyula - Pál Róbert: Somogy szántóföldi gyomvegetációja - Arable weed vegetation of Somogy region
PINKE GY. & PÁL К.: SOMOGY SZÁNTÓFÖLDI GYOMVEGETÁCIÓJA 67 5. ábra: A Camelino microcarpae-Anthemidetum austriacae társulás elterjedése Somogyban CEU rendszerű raszterhálón Adonis flammea, A. aestivalis, Caucalis platycarpos, Bifora radians, Bupleurum rotundifolium és Melampyrum barbatum fajokról csupán néhány lelőhelyet közöl. Figyelemreméltó, hogy a Camelina microcarpa-t HORVÁT 1943-ban közönséges ("vulgaris") jelzővel illeti, ugyanakkor az Anthémis austriaca-t mindössze csak három lelőhelyről közli. Az utóbbi fajt BOROS 1924-ben a Belső-Somogyból meg sem említi, jelenleg viszont ez a növény a Belső Somogyban is előfordul (PINKE et al. 2006). Ezek alapján elképzelhető, hogy a Camelino-Anthemidetum a vizsgált területen viszonylag fiatal társulás, amely az elmúlt kb. 100 évben terjedhetett szét. Hasonló feltételezések a Kisalföldön is ismertek (PINKE 2000b). A Külső-Somogy területén tulajdonképpen ez az egyetlen, a kalászos vetésekben még meglévő gyomasszociáció. A Capsello-Descurainietum sophiae társulásból mindössze csak három felvételt sikerült készítenünk, így ez az egység kimaradt az értékelésből. Aphano arvensis-Matricarietum chamomillae Tx 1937 em. Pass. 1957 Ez a szubatlantikus jellegű társulás a Belső-Somogy területén savanyú, vályogos és kötöttebb talajokon fordul elő (6. ábra). A termőhelyek átlagos pH-értéke: 5,8 /H 2 0/ és 4,9 /KCl/. Karakterfajai az Aphones arvensis és a Matricaria chamomilla. A társulás megjelenését ez utóbbi, gyakran tömeges megjelenésű fészekvirágzatú gyomfaj alakítja ki. Jellemző elemek a talaj savanyúságát jelző gyomfajok. Ezek gyakoriságuk sorrendjében a következők: Cerastium glomeratum, Arabidopsis thaliana, Vicia grandiflora, Juncus bufonius, Vicia hirsuta, Spergularia rubra, Scleranthus annuus, Anthémis arvensis, Vicia villosa subsp. varia és Myosotis striata. Ez a társulás a Nyugat-Magyarországi peremvidéken sokkal gazdagabb savanyúságjelző fajokban, annak ellenére, hogy itt a ph-értékek némileg nagyobb aciditást mutatnak. Talán ez annak köszönhető, hogy a Nyugat-Magyarországi peremvidéken relatíve még sokkal több tradicionális művelésű kisparcella maradt fenn, és ezeken az érzékeny indikátorfajoknak sokkal kedvezőbbek a túlélési esélyeik.
