Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)
Pinke Gyula - Pál Róbert: Somogy szántóföldi gyomvegetációja - Arable weed vegetation of Somogy region
68 NATURA SOMOGYIENSIS 6. ábra: Az Aphano arvensis-Matricarietum chamomillae társulás elterjedése Somogyban CEU rendszerű raszterhálón Domináns és konstans kísérők a felső, illetve középső vegetáció szintben: Apera spica-venti, Tripleurospermum inodorum, Capsella bursa-pastoris, Ranunculus sardous, Elymus repens. Az alsó társulás szintben: Viola arvensis, Stellaria media, Veronica arvensis, Ambrosia artemisiifolia. A társulás szünfenológiai optimuma május közepétől június közepéig tart. Spergulo arvensis-Anthemidetum ruthenicae Holzner 1974 Belső-Somogyban az Aphano-Matricarietum asszociációt homokon a Spergulo arvensisAnthemidetum ruthenicae váltja fel (7. ábra). A termőhelyek átlagos pH-értéke: 5,4 /H 2 0/ és 4,3 /KCl/. Az Aphano-Matricarietum-ból már ismert savanyúságjelző differenciális fajok itt is előfordulnak. Ezek gyakoriságuk sorrendjében: Scleranthus annuus, Arabidopsis thaliana, Vicia grandiflora, Cerastium glomeratum, Juncus bufonius, Vicia hirsuta, Myosotis stricta és Spergularia rubra. Itt az állományok fiziognómiáját legfőképpen a szintén fészekvirágzatú faj, a pontusi-pannon elterjedésű Anthémis ruthenica határozza meg. A másik névadó karakterfaj a Spergula arvensis is a homoktalajok jellemző növénye, csakúgy mint a további karakter ill. differenciális fajok: az Anthoxanthum puelii, a Spergulapentandra, az Aphones microcarpa és az Erophila verna (3. ábra). Ez utóbbiak közül az első három atlanti-mediterrán flóraelem, melyek megjelenése a savanyú homoknak és a térség szubatlantikus-szubmediterrán klímájának köszönhető (PINKE et al. 2005). Ez a társulás a Dunántúl más tájain is fellelhető, azonban itt, a Belső-Somogy területén alkotja a legszebb, legtipikusabb állományait. Érdemes megemlíteni, hogy ennek az egységnek a diagnosztikailag fontos fajai a másodlagos ezüstperjés homoki gyepekben is hasonló szerepet töltenek be (LÁJER 2004, 2005). Domináns és konstans kísérők a felső, illetve középső vegetáció szintben: Apera spicaventi, Centaurea cyanus, Conyza canadensis, Elymus repens, Capsella bursa-pastoris. Az alsó társulás szintben: Ambrosia artemisiifolia, Viola arvensis. A társulás szünfenológiai optimuma május közepétől június közepéig tart.
