Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)
Kevey Balázs. - Tóth Viktória: A Baranyai-Dráva-sík fehér nyárligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi et Kevey 1996) - Poplar gallery forests (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi et Kevey 1996) of Dráva Plain in Baranya county (SW Hungary)
48 NATURA SOMOGYIENSIS amikor a tavaszi és nyári borítási érték különbözött, a nagyobb értéket vettük figyelembe, hisz ez mutatja jól az adott fajnak az állományban betöltött szerepét. A cönológiai felvételek táblázatos összeállítását, valamint a karakterfajok csoportrészesedésének számítása az „NS" számítógépes programcsomag (KEVEY & HIRMANN 2002) segítségével történt. A hagyományos statisztikai számítások módszerének részletesebb ismertetése is ezen absztraktban, továbbá KEVEY (1993b, 1997) korábbi dolgozataiban megtalálható. Mivel e tanulmány egy cönológiai cikksorozat első részét képezi, ezért az egyelőre publikálatlan felvételi anyag miatt - megelégedtünk a karakterfajok csoportrészesedésének számításával. Az életformákkal, flóraelemekkel, a BORHIDI (1993, 1995) féle ökológiai értékszámokkal és szociális magatartási típusokkal való számításokra az alföldi fehér nyárligetek összehasonlító vizsgálatának befejeztével kerül sor. A SYN-TAX 2000 program (PODANI 2001) segítségével cluster-analízist is alkalmaztunk (1. ábra). A könnyebb áttekinthetőség érdekében az egyes síkvidéki tájakról készített táblázatos anyag (KEVEY 2006) százalékban kifejezett konstancia-értékeivel végeztünk kvantitatív elemzést (hasonlósági index: Horn, „range of variable" standardizálással; fúziós algoritmus: complete link). Tehát nem a felvételeket, hanem az egyes tájak fehér nyárligeteinek átlagát hasonlítottuk össze. A fajok esetében HORVÁTH et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI & KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003), nómenklatúráját követjük. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (OBERDORFERR 1992; MUNICA et al. 1993; BORHIDI 2003; KEVEY ined.) módosított Soó (1980) féle cönológiai rend-szerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtunk, de figyelembe vettük az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH et al. 1995; KEVEY ined.). Eredmények Termőhelyi viszonyok, zonalitás A fehér nyárligetek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) az alacsony ártér viszonylag magasabb részeit foglalják el. Mintegy 1-1,5 m-rel magasabban fekszenek, mint a fűz- és a feketenyárligetek {Leucojo aestivi-Salicetum albae; Carduo crispiPopuletum nigrae), ezért csak nagyobb árhullám esetén kerülnek víz alá. Évente 1-2 hónapon át kerülhetnek elárasztásra, de aszályos időszakokban az árhullám akár több éven át is elmaradhat. Többnyire vastag, finom szemcséjű öntéshomokon fejlődnek. Nyers öntéstalajuk általában laza, alig kötött, s kissé átmenetet képez az öntés-erdőtalajok felé. Mivel a fehér nyárligetek éltető eleme a viszonylag magas talajvízszint, az azonális asszociációk közé sorolandók. Fiziognómia A Dráva menti fehér nyárligetek felső lombkoronaszintje általában 60-80% borítottságú, magassága 20-28 m. Az erdészeti kezeléstől függően borítása lényegesen kisebb is lehet, ilyenkor azonban az alsó lombkoronaszint fejlett (pl. Alsószentmárton „Boros-Dráva"). Uralkodó fafajuk a Populus alba. APopulus nigra és a Salix alba e társulásban csak szórványosan, vagy kisebb csoportokban fordul elő. Egyéb fafajok közül a Fraxinus angustifolia ssp. pannonica és az Ulmus laevis érdemel említést. Az alsó lombkoronaszint borítottsága 10-40%, magassága pedig 12-20 m. APopulus alba melletti fontosabb fafajok az Alnus incana, a Fraxinus angustifoHa ssp. pannonica, az Ulmus laevis, az Ulmus minor, de szórványosan megjelenhet az Alnus incana és а Malus
