Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Kinál Ferenc: A Magyarországon kevésbé ismert szmirnai fülbemászó (Dermaptera: Forficula smyrnensis Serville 1839) életmódjáról - On the biology of the Forficula smyrnensis Serville 1839 (Dermaptera), a little-known earwig in Hungary

150 NATURA SOMOGYIENSIS Táplálkozás Táplálkozásukra vonatkozóan ugyancsak a mesterséges körülmények között tartott példányokkal kapcsolatban kaphattam támpontokat. Táplálékukat általában este keres­ték, de nappal is figyeltem meg táplálkozást. Mindenevőknek tekinthetők (3. táblázat), mert gyümölcsdarabokat, avarlevelet, friss (darabolt) rovarokat, levéltetveket, (gyakran azok levedlett bőrét is) azok levedlett bőrét Párizsi felvágottat stb. egyaránt fogyasztot­tak. Káposztabagoly lepke ép bábját nem bántották. (3. táblázat) Kannibál voltukra lehet következtetni abból, hogy a nőstények lerakott tojáscsomóit egyik napról másikra eltüntetik; feltehetően a fiatal (L-l) és vedlésben lévő lárvákból is fogyasztanak. HAAS & HENDERICKX (2002)- a béltartalomban csak növényi maradványokat talált. Fél-mesterséges hernyó-tápon (NAGY 1970) is huzamosabb ideig megéltek, bár az így nevelt imágók kisebb termetűek lettek.) 3. táblázat: A Forficula. smyrnensis tápláléktípusai és a fogyasztás mértéke, laboratóriumi körülmények között. Nem fogyasztott:-, gyengén: +, közepesen ++, erősen fogyasztott: +++ Táplálék-fajta Fogyasztás mértéke lóbab {Vicia fába) friss levél + lóbab (Vicia fába) hervadt levél ++ alma (Mahus), körte (Pyrus), zöld-paprika (Capsicum) gyümölcs­termés darabok ++ avar-levél: nyír (Betula), borostyán (Hedera) + levéltem: (Aphidinea), lóbab (Vicia fába), katáng (Cichorium), komló (Humulus), búza (Triticum) növényről +++ káposztabagoly lepke (Mamestra brassicaé) ép pupa ­leölt (darabolt) rovar- lepkehernyó: (Mamestra, Plodia), légy (Eristalomya, Sarcophaga), sáska (Acrididae) ++ feldolgozott hústermék („párizsi felvágott") +++ Védekezés/menekülés Búvóhelyül szolgáló levél vagy kéregdarab felemelésekor az alsó felén tartózkodó ál­latok általában mozdulatlanok maradtak; erősebb zavarás esetén ledobták magukat és gyors futással búvóhelyet kerestek. Érintésre figyelmeztetően felemelték potrohúk vé­gét, és a zavarás irányába fordították fogóikat. A fogóikat és a potroh-háton lévő bűzmi­rigyeket azonban - az érezhető szagból következtethetően - csak akkor használták, ami­kor az állatokat megfogtam. Az emberi ujjon azonban a fogók nem okoztak sebet. A bűz­mirigyek váladékának a szaga a Forficula auricularia fajéhoz hasonlónak találtam, de na­gyobb méretüknek megfelelően erősebb volt. A fajtársakkal szemben is használták fogó­ikat, erőteljesen „ütöttek" egymás felé, de bűzmirigyüket aligha használták.

Next

/
Thumbnails
Contents