Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 357 szürke, fehéres-sárgás kontúrozással. A két folt között, valamint a belső keresztvonal és a körfolt között rendszerint sötétbarna pikkelyekkel fedett mezők vannak. A csapfolt eléggé halvány, rövid és kerekített. Az árnyékvonal általában igen elmosódott vagy hiányzik, a külső keresztvonal barna, kettős és erősen hullámos, kitöltése világos. A szegélytérben az ereken sötétebb behintés van, a hullámvonal szintén kettőzött, csak kevéssé hullámos, az elülső szegélynél gyakorta egy sötétebb folttal kezdődik. A rojttő szürke vagy barna, a rojt az alapszínnel megegyező, benne két finom sötétebb vonallal. A hátulsó szárnyon az erek és a szegélytér gyenge barnás vagy szürkés fedettségű, a rojt fehéres. A fonák fehéres, a keresztvonal és a szegélyterek mindkét szárnyon sötétebbek, a vesefolt árnyéka gyakorta jól kirajzolódik. A hím ivarszervében - a rokon M. depuncta fajhoz hasonlítva - a harpe hosszabb, bázisának nyúlványa rövid, az aedoeagus dorzális végén a carina igen apró fogacskákkal borított; a nőstény ivarszervében a ductus bursae rövidebb és erősebben szklerotizált. 31-38 mm (255. ábra). A Balkán-félsziget déli és keleti területeitől Kis-Ázsián és Iránon keresztül Nyugat-Turkesztánig elterjedt fajt Magyarországon még nem gyűjtötték. Esetleges hazai előkerülése a délkeletidéli országrészben lehetséges. A mesterséges fény és a csalétek egyaránt erősen vonzza. Egyetlen nemzedéke szeptember elejétől november elejéig repül. Fejlődési alakjait nem ismerjük. (= consenescens STAUDINGER, 1891). Típuslelőhely: Törökország, Amasya. - Pontuszi földibagoly [pontica (STAUDINGER, 1891)] 3 (2) A hátulsó szárny mindkét ivar esetében barna vagy sötétbarna. A fej, a tor és az elülső szárny világos vörhenyesbarna, barnás pikkelyszőrökkel és pikkelyekkel behintett. Az ajaktapogató oldala sötétbarna, a potroh barnásszürke. Az elülső szárny széles és magas, kissé kicsúcsosodó. A tővonal két feketés pontból áll, a belső keresztvonal ferde, felső része feketésbarna pontok sora, alsó része rendszerint elhalványodó. A kör- és a vesefolt nagy, ovális, sötét, fehéres pikkelyekkel kontúrozott keretű; a foltok körvonala esetenként összeolvad. A vesefolt alsó harmada sötétszürke, vagy barnás kitöltésű. A csapfolt 256. ábra: Metagnorisma depuncta (LINNAEUS, 1761)