Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

358 NATURA SOMOGYIENSIS halvány, vagy elmosódó, az árnyékvonal felső része szétfolyó, sötétszürke paszta, a sejt alatt fokozatosan elhalványul. A középtérben az erek gyakorta világos sárgás-fehéres pikkelyekkel fedettek. A külső keresztvonal kettős, sötétbarna, kezdeti részén feketés folttal. A szegélytérben az erek sötétebbek, a hullámvonal hullámos, barna sáv, a szegélyen sötét háromszöggel, belső oldalán sötétebb árnyékkal. A rojttő barna, egy sor feketés nyílfoltocskával, a rojt barna, sötétebb pikkelyekkel. A barna hátulsó szárny belső tere világosabb, a holdfolt és a keresztvonal árnyéka olykor jól látható. A rojttő sárgásbarna, a rojt vörhenyes. A fonák világos sárgásbarna, a szegélyterek és az elülső szárny belső része sötétebb behintésűek. A keresztvonal és a holdfolt mindkét szárnyon megvan. A hím ivarszervében - a M. pontica fajjal összevetve - a harpe rövidebb és vaskosabb, a bázis nyúlványa jelentősen hosszabb, a carina jóval nagyobb fogacskákat visel; a nőstény ivarszervében csak az ostium bursae szklerotizált, a ductus bursae csaknem teljesen hártyás és hosszabb, mint a M. pontica esetében. 34-40 mm (256. ábra). A Palearktikumban szélesen elterjedt faj Nyugat-Európától az Uraiig és Kis-Ázsián át Örményországig megtalálható. Magyarországon szinte mindenütt gyűjtötték, de sehol sem tömeges. A hazai példányok megegyeznek a nevezéktani törzsalakkal. A mesterséges fényt és a csalétket is rendszeresen felkeresi. Egynemzedékes koraőszi faj, augusztus közepétől október elejéig repül. Hernyóként telel, májusban bábozódik. A hernyó sárgásszürke, egy sötétebb, világos középvonal által osztott foltsorral a hátán, minden foltban két kis fehér ponttal. Oldalvonala sárgás, a hát felöl feketével keretezett, a légzőnyílások fehérek. A nyakpajzs barna, feje sárgásbarna, két görbe fekete vonalkával. Tápnövényei Rumex, Primula, Urtica, Lamium és Salvia fajok. (= mendosa HÜBNER, 1827; meridionalis DANNEHL, 1925; obscura CLAYHILLS, 1927). Típuslelőhely: Svédország. -Őszi földibagoly depuncta (LINNAEUS, 1761) 4 (1) A fej, a tor és az elülső szárny halvány világosszürke, némi fehéres és őzbarna árnyalattal; a sejtben található sötét foltok feketésbarnák vagy feketék. Az ajaktapogató oldala csokoládébarna. A potroh fehéresszürke, hasoldala sötétebb szürkével kevert. Az elülső szárny viszonylag magas és széles, csúcsa kihegyesedő. A keresztvonalak viszonylag halványak, fehéresek, némi sötétebb pikelyekkel szegélyezettek. A belső többé-kevésbé egyenes, ferde, a külső a sejt magasságában finoman ívelt; az árnyékvonal hiányzik, esetleg néhány sötétebb pikkellyel képviselt. A kör- és a vesefolt nagy, részben fehéresen keretezett, kitöltésük az alapszínnel megegyező; a csapfolt hiányzik. A tő vonal és a belső keresztvonal elülső része feketésbarna pontokkal és háromszögletű foltocskákkal hangsúlyozott, a kör- és vesefolt között a sejtben egy további feketésbarna folt található. A hullámvonal fehéres, csak kevéssé hullámos, belső oldalán az elülső szegélynél sötétebb barnás mező található. A rojttő éles, sárgásfehér, a rojt világos palaszürke, külső oldala finom fehéres vonallal. A hátulsó szárny fénylő tejfehér, a szegélytér keskeny és diffúz barna sáv; az ereken gyenge barnás behintés figyelhető meg. A belső szegély szőrzete halványbarna, a szárnyrojt fehér. A szárnyak fonákja fehér, az elülső szárny halvány szürkésbarnával erősen befuttatott. A keresztvonal halvány, szétfolyó szürkés csík, a holdfolt az alapszínnél némiképp sötétebb árnyék. A hátulsó szárny elülső szegélye és csúcstere halványbarna behintésű, a holdfolt hiányzik, vagy apró kerekített foltocska. 32-36 mm (színes tábla 111:6). Magyarországon ezidáig még nem gyűjtötték, de a nyugati határszélen esetenkénti előfordulása nem kizárt. A kárpát-medencei populáció megegyezik a nevezéktani törzsalakkal. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza. Egynemzedékes, július elejétől szeptember végéig repül. Hernyója agyagsárga, három hátvonala keskeny, halványsárga. A hátoldalon elszórtan sötétbarna pontok és minden szelvényen két összeérő fekete csíkocska található. Oldalvonala széles, zöldesfehér. Légzőnyílásai feketék. Feje sárgásbarna két fekete vonással. Hernyóként telel, áprilisban