Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

356 NATURA SOMOGYIENSIS kettős kiszögelléssel. A vesica két részből áll, a visszahajló, felfujt csőszerű zsák tövi részéből egy rövid, kihegyesedő, egy vagy két kis cornutusban végződő hártyás diverticulum ered. A nőstény ivarszervében az ostium bursae és a ductus bursae lehet igen gyengén szklerotizált vagy háthasi irányban lapított és erősen szklerotizált; a bursa copulatrixban a cervix bursae kicsi, a corpus bursae igen nagy, tojásdad vagy zsákszerű, szignumokat visel. A nem fajait sokáig az Eugnorisma génuszba sorolták; az Eugnorisma-Eugraphe komplex ázsiai fajainak elemzése során bizonyosodott be, hogy a Metagnorisma egy önálló és generikus szinten elkülönülő fejlődési ágat képvisel. A génusz valamennyi faja a Mediterráneumban és Kis-Ázsiában honos, elterjedésük keleti határa a Kara-Kum sivatagban és a Kopet-Dag-hegységben van (M. pontica déserta VARGA & RONKAY, 1987). Egy faj kivételével a xeromontán elterjedési típusba sorolhatók, az M. depuncta másodlagosan benyomult a sztyeppzónába és észak felé egészen Skandináviáig hatolt. Egynemzedékes fajok, a lepkék nyár végén-ősszel rajzanak, a fiatal hernyó telel át. Kiváló repülők és aktív viráglátogatók, a mesterséges fény és a csalétek is erősen vonzza őket. A hernyók éjszaka aktívak, az ismert hernyójú fajok apróbb kétszikűeken polifágok. Magyarországon eddig egy fajt találtak, két további faj előkerülése nem kizárt. 1 (4) Az elülső szárny széles és magas, alapszíne sárgás (esetleg vöröses) árnyalatú palaszürke vagy vörhenyesbarna, némi sötétebb szürke behintéssel, a sejtben látható sötét foltok sötétbarnák vagy barnásak. 2 (3) A hátulsó szárny mindkét ivarnál világos fehéres- vagy sárgásszürke. A fej, a gallér és a torszőrzet változó árnyalatú sárgásbarna vagy sárgásszürke, olykor rózsaszínes árnyalatú, az ajaktapogatók oldala sötétbarna. A potroh világosszürke, tövi részén fehéres szőrzettel. Az elülső szárny széles és magas, a csúcs szögletes. Alapszíne sárgás vagy vöröses árnyalatú palaszürke, esetenként rózsaszínes vagy vörhenyesbarna, némi sötétebb szürke behintéssel. A keresztvonalak és a bagolyrajzolat foltjai rendszerint jól kivehetőek. A tő vonal egy sötét, rövid vonal a az elülső szegély mellett, a belső keresztvonal kettős és ferde, sötétszürke, világos kitöltésű. A körfolt nagy, kerekded, a vesefolt nagy és széles, külső oldala erősen konkáv; mindkét folt körvonala sötét255. ábra: Metagnorisma pontica (STAUDINGER, 1891)