Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

24 NATURA SOMOGYIENSIS 8 (7) Az elülső szárny színezete eltérő, a feltűnő világos tőfolt hiányzik. 9 (10) Az elülső szárny ereinek fekete fedettsége a rojtba is kifut. A homlok sötétszürke, a csáptövi pamacsok feketés végűek. A gallér alsó harmadán vékony, éles fekete csík fut végig; a gallér felső szegélyén és a válltakarók belső szélén sötétszürke csík van. A tor középső része és a potrohpamacsok az elülső szárny alapszínénél mindig sötétebb árnyalatú szürkék. Az elülső szárnyon a mintázati elemek redukáltak, az erek sötétebb fedettsége miatt a szárnyrajzolat szálkásnak tűnik. A vesefolt esetenként vékony vonallal részben (de sosem teljesen!) körülrajzolt. A belső keresztvonal csak igen halványan látható, mindig erősen zegzugos, a külső keresztvonal a példányok többségén hiányzik. A rojttő világos, a rojt sötétszürke. A hátulsó szárny szürkésfehér, erős barnásszürke behintéssel, az erek hangsúlyozottak. A szegélytér sötétebb behintésű de éles határvonal nélküli; a holdfolt általában megtalálható. A rojttő világos, a rojt fehér, belső felén folyamatos barnásszürke vonallal. A fonák barnásfehér, erős sötétszürke behintéssel; a holdfolt árnyéka mindig megtalálható (4. ábra). 4. ábra: Cucullia chamomillae ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) Holomediterrán-kisázsiai faj, mely Észak- és Nyugat-Európa nagy részén is megtalálható, legkeletibb ismert adata az Uraiból származik (Cseljabinszk). Anatóliában önálló alfaja honos (ssp. hackeri RONKAY & RONKAY, 1988). Az egyes populációk - a jelentős egyedi variabilitás mellett - gyakran feltűnően különböznek egymástól. Magyarországon szinte mindenütt megtalálható, de csak ritkán jelentkezik magasabb egyedszámban. Leggazdagabb állományai a Tiszántúl szikes pusztáit népesítik be. Egynemzedékes faj, a lepkék tavasszal (április-május, kivételesen június eleje) repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Nappal gyakorta pihennek feltűnő helyeken (kerítések, elszáradt növények szára, stb.). A hernyó április végén-májusban táplálkozik, a báb áttelel, bár kivételes esetekben még a nyár folyamán kikelhet. (= fissina HAWORTH, 1809; chrysanthemi HÜBNER, 1822; leucanthemi RAMBUR, 1858) Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke.-Szék fű - csuklyásbagoly chamomillae ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) Az elülső szárny ereinek sötét behintése nem terjed túl a szegélyvonalon. Az elülső szárny egyszínű szürke, a sejtben nincs sem határozott körfolt, sem pedig erősebben kivilágosodott terület.