Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 25 12 (13) A hátulsó szárny fénylő fehér, az elülső szárny sejtje alatt éles, hosszú fekete vonal látható (mely a külső keresztvonal része). A fej, a gallér, a torszőrzet és az elülső szárny alapszíne egyöntetű fényes világosszürke vagy sötétebb hamuszürke. A csáptövi pamacsok erősek, világosak, a csáptengely fehéres szürke. A gallér alsó harmadában egy vékony fekete csík található. Az elülső szárnyon a tővonal hosszú, vékony, éles fekete csík. A keresztvonalak erősen zegzugosak, a külső keresztvonal sejt alatti részét kivéve halványak. A mintázat többi eleme redukálódott, nyomokban sem található meg. A rojt az alapszínnel megegyező. A hátulsó szárnyon az erek barnásszürke behintésűek, a szegélytér csak a nőstényeknél gyengén barnás behintésű. A rojt fehéresszürke. A fonák fehéres, az elülső szárnyon erőteljesebb, a hátulsón halványabb szürkés behintéssel (5. ábra). Holomediterrán-turkesztáni faj, egyike a kisszámú, szorosabb afrikai rokonságot mutató európai Cucullia-fajoknak. Areája a Földközi-tenger délnyugati részétől a sztyeppzónában az Altáj lábáig, a xeromontán hegységrendszerekben a Tien-San keleti vonulataiig húzódik. Élőhelyei 5. ábra: Cucullia tanaceti ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) száraz gyepterületek, hazánkban a középhegység és a dombvidék meleg déli lejtőm, az alföldi és dunántúli homokos és szikes pusztákon és ürmös bozótosokban tenyészik. Voltaképpen az egész országban elterjedt, de mindenütt igen szórványos. Aktív viráglátogató, alkalmanként a mesterséges fényen is megjelenik. Kétnemzedékes, a két nemzedék rajzási ideje (május közepe-július eleje illetve július vége-augusztus vége) egymást részben átfedheti. A hernyó a Shargacucullia nem fajaiéhoz igen hasonló, sárgásfehér, számos sötétsárga és fekete pettyel borított. A két nemzedék életmódja és tápnövénye eltérő, a nyáreleji hernyók Achillea- és Chrysanthemum-fajok virágzatán élnek (kedvelik a nálunk sokfelé ültetett, nem őshonos, nagy sárga virágzatú A. fllipendulina-X), a hernyók a fészekben vagy annak tetején tartózkodnak teljes kifejlődésükig. A koraőszi hernyók az erősebben molyhos ürmök (pl. A. alba, A. absynthium) virágait fogyasztják és nappal rendszerint a talaj közelében vagy a talajban rejtőzködnek. Szeptember végén-október elején vonulnak el bábozódni, néha még november elején is találhatunk hernyókat; bábként telel át. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. -Vonal kás csuklyásbagoly tanaceti ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775)