Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

214 NATURA SOMOGYIENSIS az elülső szárny legvilágosabb része. A körfolt kicsi és kerek, a vesefolt egyenesen álló, a körfolt erősebb, a vesefolt gyengébb kitöltésű. A hullámvonal vékony, világos, zegzugos lefutású, a sarokfolt mindig kivilágosodott. A rojt sötétsárgától a, vörhenyesbarnáig változó színű. A hátulsó szárnyon a holdfolt csak halványan figyelhető meg. A rojt sárgásfehér, barna vagy pirosasbarna behintéssel. A fonák sárgásszürke, a szegély terek gyengén besötétedőek, a vesefolt és a holdfolt igen halványan kirajzolt (148. ábra). 148. ábra: Tiliacea aurago ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) Holomediterrán faj, mely a Földközi-tenger medencéjében viszonylag szélesen, Európa középső és északi területein szórványosan fordul elő, kelet felé Nyugat-Törökországig terjed. A meleg, száraz tölgyesek, bokorerdők és lombhullató vegyeserdők jellemző, helyenként kifejezetten gyakori faja. Magyarországon elősorban a középhegység és a dombvidék déli lejtőinek tölgyeseiben honos. Augusztus végétől október végéig repül, mind a mesterséges fényt, mind a csalétket kedveli. A hernyó elülső testtája erősen megnyújtott, áttetsző pirosasbarna, az elülső szelvényeken zöldes behintéssel. Hátvonala vékony fehér, befűzött, némelyik szelvényhatáron meg is törik. Oldalvonala nincs, a hasoldal nem kivilágosodó. A légzőnyílások aprók, feketék, feje barna. A nyakpajzs feketésbarna, három világos csíkkal. Peteként telel. Tápnövényei Fagus, Quercus, Tilia és Populus fajok. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke (=fucata ESPER, 1788; praetexta ESPER, 1788; purpurago DANNEHL, 1929). -Aranysárga őszibagoly aurago ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) 4 (3) A hátulsó szárny fehér vagy fehéres, sötét szegélytér nélkül. 5 (6) A vesefolt felső része is sötétebb kitöltésű, nyolcasra emlékeztető, hátulsó szárnya teljesen egyszínű sárgásfehér. Az ajaktapogató erőteljes, egyenes, előreálló, a hím csápja fogazott, a nőstényé fonalas. A fej szőrzet egyöntetű, sötét citromsárga, a gallér és a válltakarók szegélyén sötét, barnásszürke végű szőröket találunk. Az elő- és utótori pamacs csúcs barnásszürke. A potroh világos, sárgásszürke. A lábak sárgák vagy sárgásbarnák. Az elülső szárny sötét citromsárga, változó erősségű szürke és vörhenyes behintéssel. A belső ke-