Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 213 resztvonalak vékonyak, szimplák, vörhenyesbarnák vagy pirosasak. A hoszszanti erek sötét narancsvörös vagy vörhenyesbarna pikkelyekkel fedettek, az árnyékvonal erőteljes, de csak ritkán éles kontúrú. A körfolt nagy és kerek, egy árnyalattal sötétebb közepű, a vesefolt nagy és egyenesen álló, gyakran vöröses kitöltésű. A foltok vékony, éles vonallal körberajzoltak, a csapfolt mindig hiányzik. A hullámvonal csak halvány árnyékként jelentkezik. A rojttö narancssárga, belső oldalán vékony, sötétebb vonallal, a rojt vöröses behintésű narancssárga. A hátulsó szárny egyöntetű fehéressárga, a holdfolt árnyéka csak nagyon halványan figyelhető meg. A rojt sárgásfehér. A fonák világos sárgásszürke, a holdfolt, a vesefolt és a külső keresztvonal árnyéka mindig kirajzolódik (147. ábra). A Palearktikum nyugati részén elterjedt faj elsősorban Európa középső és keleti vidékein fordul elő, a Mediterráneum nagy területeiről hiányzik és Kis-Ázsiából is csak igen kevés helyről vannak adatai. Az elegyes, száraz lomberdők és bokorerdők, hársas-kőrises sziklaerdők lakója, egyes élőhelyein gyakori is lehet. Egynemzedékes őszi faj, szeptember elejétől október végéig repül, a mesterséges fény és a csalétek egyaránt erősen vonzza. Hernyója palaszürke, három fehéres hosszanti csíkkal, melyek között minden szelvényen a fehér pontszemölcsök között egy-egy fekete pont áll. Oldalvonala széles, fehéressárga, benne ülnek fehér, fekete keretű légzőnyílások. Feje barnássárga. Peteként telel. Tápnövényei hársfélék. Típuslelőhely: Európa (= ochrago ESPER, [1791]). -Citromsárga őszibagoly citrago (LINNAEUS, 1758) 2(1) Az elülső szárny keresztvonalai nem vékony, éles vörösbarna vonalak. 3 (4) A hátulsó szárny sötétsárga, sötétebb szegélytérrel. Az ajaktapogató egyenes, előreálló, a hím csápja fogazott, a nőstényé fonalas. A fej- és a torszőrzet szürkés szőrökkel kevert narancssárga, az előtöri pamacs felmeredő, az utótori lesimított. A potroh sárgásszürke vagy sárgásbarna, a lábak sárgásbarnák. Az elülső szárny alapszíne erősen változó tónusú narancssárga, a tőtér és a szegélytér az esetek döntő többségében erősen besötétült. A keresztvonalakat a tő- és szegély tér besötétedett határai rajzolják ki. A középtér minden esetben 147. ábra: Tiliacea citrago (LINNAEUS, 1758)