Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

212 NATURA SOMOGYIENSIS 146. ábra: Xanthia gilvago ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) csak szórványosan kerül elő egy-egy példánya. Egyetlen nemzedéke szeptember elejétől október végéig repül, a mesterséges fényt és a csalétket is felkeresi. Hernyója világosbarna, megtört fehér hátvonallal és világos mellékhátvonallal, a vonalak mindkét oldala sötétéi árnyékolt. A légzönyílások kicsinyek, feketék. Feje barnássárga, a nyakpajzs barnásfekete, három világos csíkkal. Peteként telel. Polifág, fás és lágyszárú növényeken egyaránt megél. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. -Foltos sárgabagoly gilvago ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) 37. nem: Tiliacea Титт, 1896 Eléggé heterogén csoport, az egyes faj csoportok egymástól olykor szembeszökően különböznek. A hímivarszervben a tegumen penicularis lebenyei kicsik, néha csúcsosak. A válva keskeny, a cucullus alatt elkeskenyedő, a cucullus igen nagy, ventrális szegélye ívelt, a corona igen hosszú és mellette hosszabb serték és szőrök is borítják a cucullust. A harpe és az ampulla egymástól viszonylag távol ered és nem alkot feltűnő nyúlványpárt; mind a harpe, mind az ampulla redukálódhat. Az aedoeagus rövid cső, változó számú comutussal, esetleg hosszabb-rövidebb tüskemezővel. A nőstény tojócsöve rövid és széles, az ostium bursae rendszerint erősen szklerotizált. A ductus bursae hosszú és bordázott, részben szklerotizált, a cervix bursae változó nagyságú, alakú és kitinizáltságú, a corpus bursae kicsi, esetenként egy erősebben bordázott zónával. A palearktikus-orientális nem öt nagy faj csoportjába összesen mintegy húsz faj tartozik, melyek közül négy Magyarországon is előfordul. Az egyes fejlődési ágak elsősorban az ivarszervek felépítésében különböznek, a különbségek esetenként igen nagyok is lehetnek. Egynemzedékes nyárvégi-őszi, a monszunikus területeken gyakorta téli állatok, pete alakban telelnek, hernyóik fás növényeken táplálkoznak. 1 (2) Az elülső szárnyon három éles, vörösbarna keresztvonallal. Az ajaktapogató egyenes, előreálló, a hím csápja gyengén fogazott, a nőstényé fonalas. A fejés torszőrzet vöröses behintésű narancssárga, a tor és a potrohpamacsok vöröses végűek. A potrohpamacsok a potroh közepéig találhatók meg. A lábak sárgásszürkék. Az elülső szárny finom, vöröses behintésű narancssárga, a ke-