Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY I,.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 211 végű fehér hátvonallal. Minden szelvényen egy részben elmosódott, ferde, sötét vonás található. Oldalvonala szürke, a nyakpajzs fekete, két fehér csíkkal. Feje barna. Peteként telel. Tápnövényei Salix és Populus fajok. Típuslelőhely: Németország, Berlin környéke (=fulvago LINNAEUS, 1761; cerago [DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775; flavescens ESPER, [1788]). - Nyár fa-őszibagoly icteritia (HUFNAGEL, 1766) 2(1) Az elülső szárny alapszíne jóval sötétebb, sárgás vörös vagy okkerbarna, az első lábpár barnásszürke vagy okkerszürke. 3 (4) Az elülső szárny csúcsa hegyes, külső szegélye enyhén homorú (145. ábra). Euroszibériai, az előző fajhoz hasonló, de annál szűkebb areájú faj, keleten Közép-Szibériáig és a Száján lábaiig terjed. Lomberdőlakó, Közép- és Észak-Európában általánosan elterjedt, Dél-Európában szórványosan fordul csak elő és nagy területekről hiányzik. Füzesekben és nyárasokban - beleértve az ipari célú nyárültetvényeket és a rontott galériaerdőket is - mindenütt gyakori, esetenként közönséges, másutt csak egyesével jelentkezik. Rendszerint szeptember elején kezd repülni, rajzása október végéig, egyes években november elejéig tart; a mesterséges fényt és a csalétket is kedveli. Hernyója pirosas behintésű sárgásbarna, a hátvonal halvány, vékony, a szelvényhatárokon felszakadozott. Oldalvonala széles, fehéres, felső szegélyében ülnek a fekete légzőnyílások. Feje sötét mintázatú világosbarna, a nyakpajzs sötétbarna, két világos csíkkal. Peteként telel. Tápnövényei Populus és Salix fajok. Típuslelőhely: Olaszország (= palleago HÜBNER, [1803]). -Szürkés sárgabagoly ocellaris (BORKHAUSEN, 1792) 4 (3) Az elülső szárny csúcsa tompa, a külső szegély egyenletesen ívelt (146. ábra). Holomediterrán-kisázsiai faj, keleti elterjedési határa - a rokon fajokkal való összetéveszthetősége miatt - bizonytalan, a turkesztáni adatok megerősítésre szorulnak; törökországi és türkméniai populációi önálló alfajokat képeznek; Dél-Spanyolországban és az Atlasz-hegységben testvérfaja. Meleg- és szárazságkedvelő faj, meleg déli lejtők karsztbokorerdeiben, molyhostölgyeseiben és vegyeserdeiben honos. Magyarországon korábban számos helyen megtalálták és nem volt különösebben ritkának sem nevezhető, az utóbbi időben azonban nagyon megritkult és 145. ábra: Xanthia ocellaris (BORKHAUSEN, 1792)