Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)
6 NATURA SOMOGYIENSIS A szúnyogkutatás hazai történetéből A csípőszúnyog kérdés hazánkban is elsősorban közegészségügyi szempontból került az érdeklődés középpontjába. Lőrincz Ferenc, az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályának vezetője 1934-ben indította el a magyarországi maláriaszúnyogok elterjedésére és a malária előidézésében betöltött szerepük tisztázására irányuló kutatásokat (LŐRINCZ & MIHÁLYI 1937a, 1937b, 1938). 1937-től 1944-ig Makara György irányította a munkálatokat, melyben Mihályi Ferenc, Székely Sándor (MAKARA & SZÉKELY 1940) és Lovas Béla (LOVAS 1942) is részt vettek. Felderítő munkájuk nyomán tisztázódott, hogy melyek Magyarország jelentősebb endémiával fertőzött területei. Az erősen fertőzött vidékek (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Baranya és Somogy Dráva menti tájai) lakóépületeinek és istállóinak helyiségeit 3-A éven keresztül DDT-vei kezelték, ezáltal sikerült a szúnyogsűrüséget a minimumra csökkenteni, a betegség pedig (nagyrészt feltehetően a védekezésnek és a mocsarak lecsapolásának is köszönhetően) csaknem teljesen visszaszorult A Magyarország szúnyogjaira vonatkozó első adatot nagy valószínűséggel Török Józsefnek köszönhetjük, aki ,JDebrecen rovarfaunájának ismertetése" című munkájának negyedik közlésében a szúnyogféléket is megemlíti, azonban a családot mindössze egy faj, a dalos szúnyog (Culex pipiens Linnaeus, 1758) képviseli (TÖRÖK 1870). Feltehetően ez az adat került be néhány évvel később MOCSÁRY (1876) dolgozatába is. Ezt követően Fászl István nevét kell megemlíteni, aki Sopron környékén végzett dipterológiai kutatásainak eredményeiről készült dolgozatában (FÁSZL 1878) 5 fajt sorol fel [Aedes cinereus Meigen, 1818, Ochlerotatus annulipes (Meigen, 1830), Ochlerotatus communis (De Geer, 1776), Culex pipiens, Culiseta annulata (Schrank, 1776)]. Ugyancsak 5 fajt [Anopheles maculipennis Meigen, 1818, Culex pipiens, Ochlerotatus annulipes, Ochlerotatus communis, Ochlerotatus dorsalis (Meigen, 1830)] tartalmazott Chyzer Kornél Zemplén megyei Diptera gyűjteménye, melyet Kowarz Ferdinánd dolgozott fel (KOWARZ 1883). Nagyrészt valószínűleg az említett közlésekre támaszkodott Thalhammer János, a hazánk szúnyogfaunáját ismertető első jelentősebb jegyzék összeállításában >t A Magyar Birodalom Állatvilága" с műben (THALHAMMER 1900). A lelőhelyeket is megnevező lista, a jelenlegi határainkon belüli területről, 11 (plusz egy szinonim) taxont tartalmaz (zárójelben e jelenleg érvényes név). Anopheles maculipennis Mg., Anopheles nigripes Staeg. (Anopheles plumb eu s Stephens, 1828), Culex annulatus Schrk. [Culiseta annulata (Schrank, 1776)], Culex dorsalis Mg. [Ochlerotatus dorsalis (Meigen, 1830)], Culex vexans Mg. [Aedes vexans (Meigen, 1830), Culex cantans Mg. [Ochlerotatus cantans (Meigen, 1818)], Culex annulipes Mg. [Ochlerotatus annulipes (Meigen, 1830)], Culex bicolor Mg. (a Culex pipiens szinonimja), Culex nemorosus Mg. [Ochlerotatus communis (De Geer, 1776)], Culex pipiens L. (Culex pipiens pipiens Linnaeus, 1758), Culex ciliaris L. (Aedes cinereus Meigen, 1818), Culex ornatus Mg. [Ochlerotatus geniculatus (Olivier, 1791)]. Az említett rovarászok nem voltak csípőszúnyog szakértők, azonban a történelmi hűség kedvéért indokolt megemlékeznünk róluk. Adataik ma már csak részben fogadhatók el. Érdemes megemlíteni, hogy még a későbbi közleményekben is rendszeresen megtalálható a főleg Németországban sokfelé gyakori és helyenként jelentős szúnyogártalmat okozó, de nálunk meglehetősen ritka Ochlerotatus communis (Aedes communis) faj. Később Mihályi is megjegyezte, hogy az erre vonatkozó adatok többsége téves
