Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)
TÓTH S.: MAGYARORSZÁG CSÍPŐSZÚNYOG-FAUNÁJA 7 határozáson alapul. A határozáshoz az érintett időszakban többnyire valószínűleg Rudolf Schiner munkáját (SCHINER 1864) használták. Az egykori gyűjtemények példányai ma már nincsenek meg, így nem lehet kideríteni, melyik fajt közölhették ,J.edes commums"-ként. Az esetek egy részében talán a gyötrő szúnyogra [Aedes vexans (Meigen, 1830)] vonatkozhat az adat. Erre utal az a tény is, hogy az idevágó közleményekben általában nem szerepel a mindenfelé előforduló gyötrő szúnyog. A XIX. század végének és a XX. század elejének jeles hazai dipterológusa, Kertész Kálmán, a maláriával kapcsolatos kutatások eredményeinek napvilágra kerülése nyomán kezdett el behatóbban foglalkozni a hazai szúnyogok rendszertanával, elterjedésével és életmódjával. Munkájához a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye, valamint az ország különböző vidékein, 190 l-l902-ben saját maga által gyűjtött szúnyogok szolgáltatták az alapot. Érdeme a hazai szúnyogfauna megismerésében és megismertetésében elvitathatatlan. A témával kapcsolatban összeállított dolgozatában, Magyarország jelenlegi területéről 14 faj szerepel konkrét lelőhelyekkel. A szúnyogokról készült tanulmánya (KERTÉSZ 1904) azonban nagyrészt elavult, mert a csípőszúnyogok rendszertani problémáit csak később tisztázták (EDWARDS 1921, MARTINI 1920, 1931, STACKELBERG 1927, WESENBERG-LUND 1921). A közelebbi lelőhelyhez köthető hazai csípőszúnyog adatokat tartalmazó közleményekből készült összeállítás (I. táblázat) a teljesség igénye nélkül, időrendben felsorolja a rendelkezésre álló publikációkat, valamint (a közölt taxonok számától függetlenül) a bennük szereplő fajokat. A felsorolásból kimaradtak vagy kérdőjellel szerepelnek azok az elsősorban ritka fajok, melyek közlése a jelenlegi ismereteink szerint nagy valószínűséggel téves határozáson alapult. Ugyancsak nem szerepelnek a felsorolásban olyan fajok, melyekről egy későbbi közleményből kiderül, hogy a szerzője maga revideálta korábbi megállapítását. Az alábbiakba röviden áttekintjük a hazánkban csípőszúnyogokkal fogalkozó további kutatókat és a taxonnal kapcsolatos publikációikat. A csoport legjelentősebb hazai specialistája Mihályi Ferenc volt, aki hosszú évtizedeken keresztül foglalkozott behatóan a csípőszúnyogokkal. Kiemelkedő munkásságát számos, - kisebb részben társszerzőkkel együtt készített - könyv és tanulmány jelzi. Egyik úttörője volt a hazai malária-kérdés vizsgálatának. Elsősorban az ő nevéhez fűződik a Balaton és környéke csípőszúnyog faunájának feltárása. Már 1934ben elkezdte a szúnyogok gyűjtését legnagyobb tavunk térségében. Tihanyban, a Magyar Biológiai Kutatóintézeten belül, 1938-ban hozták létre a Balatoni Szúnyogvizsgáló Állomást, Mihályi az állomás kutatójaként, 1938-1939 nyarán részletes felméréseket folytatott a területen. Kétévi munkával nagy vonásokban tisztázta a tó szúnyogfaunájának összetételét, a kellemetlenség fő okozóit, valamint a védekezés fontosabb irányelveit. Az 1939-ig végzett culicidológiai munkásságának eredményeként 26 szúnyogfaj vált ismerté a Balaton szűkebb környékéről (MIHÁLYI 1941). Munkájában megkülönbözteti szerepet kapott a tó vidékének kiemelt fontosságú gyógyhelye, Hévíz, ahol a szúnyogártalom már abban az időben is évente visszatérő probléma volt. Az ottani tapasztalatairól külön közleményben számolt be (MIHÁLYI 1939). A maláriaszúnyogok tanulmányozása mellett a szúnyogfauna feltárása, valamint a csípőszúnyogok elleni szakszerű védekezés előkészítése érdekében, hamarosan elkezdődtek a hazai fauna alaposabb megismerését célzó vizsgálatok is.
