Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

28 NATURA SOMOGYIENSIS A környezetminősítő értékelési eljárás kidolgozása, a szitakötők előfordulási viszonyaiban rejlő információtartalom feltárása és hasznosítása Dévai György nevéhez fűződik (DÉVAI & MISKOLCZI 1987). A módszer természetesen más, kellőképpen kutatott, főleg amfibikus rovarcsoportok élőhelyeinek minősítésére is kitűnően alkalmazható. Az eddigi tapasztalatok a hazánkban folyó csípőszúnyog vizsgálatokban is jól kamatoztathatók. A módszer alapját az UTM hálótérképezés képezi. Azonban az előfordulási adatok hálótérképen történő megjelenítése mellett célszerű a tájegységenkénti (pl. domborzati) és az élőhelyi (pl. változatos vagy egyhangú szerkezet) sajátosságokat is figyelembe venni. Ez utóbbiak a minősítés folyamatában ún. súlyfaktorként szerepelnek, mégpedig úgy, hogy az igen gyakori előfordulású fajokhoz 1, a gyakori előfordulasuakhoz 2, a mérsékelten gyakori előfordulasuakhoz 4, a ritka előfordulasuakhoz 8, a szórványos előfordulasuakhoz pedig 16 pontot rendelünk hozzá. A munka során első lépésben az egyes fajokat a hálótérképen való előfordulási adataik alapján relatív gyakorisági kategóriákba soroljuk. Ez az érték azt fejezi ki, hogy az illető taxont hány 10x10 km-es négyzetben gyűjtötték a legalább egy gyűjtőhelyet tartalmazó (a csípőszúnyogok esetében, a lehetséges 1052-ből, jelenleg 571) négyzet közül. Ez az érték meglehetősen magas. Más csoportokra vonatkozó naprakész összehasonlítási alap viszonylag kevés áll rendelkezésre, de a kutatottság mindenképpen megelőzi, pl. a zengőlegyekét (melyeket a legutóbbi időkig 485 10x10 km-es UTM négyzet reprezentál). A kiértékelést (a növénycönológiában használatos abundancia-értékek analógiájára) egy tapasztalati skála könnyíti meg. Ez természetesen változhat az élőlénycsoport sajátosságai alapján. A jelenleg alkalmazott, a lehetőség keretein belül a csípőszúnyogok előfordulási sajátosságait is figyelembe vevő változat, a relatív gyakorisági értékek határai, valamint az előfordulási gyakoriság kategóriái mellett, tartalmazza a hazai fajok 10x10 km-es hálónak megfelelő fajszámokat és azok egymáshoz viszonyított %-os arányát. Relatív gyakorisági érték Előfordulási gyakoriság Taxon szám % <0,0150 1. Szórványos előfordulású 10 20.41 0,0151-0,0500 11. Ritka előfordulású 10 20.41 0,0501-0,1250 III. Mérsékelten gyakori előfordulású 6 12,24 0,1251-0,3750 IV. Gyakori előfordulású 14 28,57 >0,3751 V. Igen gyakori előfordulású 9 18,36 Összes 49 A táblázat adataiból kitűnik, hogy a hazai szúnyogok között a gyakori előfordulású kategóriába tartozó fajok száma a legmagasabb. Ezzel szemben meglehetősen alacsony a mérsékelten gyakori elemek száma, aminek éppen a fordítottjára számítottunk volna. Ez a tapasztalat esetleg felvetheti a relatív gyakorisági értékek megváltoztatásának szükségességét. Ugyanakkor feltűnő, hogy csaknem azonos az igen gyakori, a szórványos és a ritka előfordulású taxonok aránya. Az utóbbi két kategóriába sorolható szúnyogok magas száma egyértelműen a csoport viszonylag jó kutatortságával magyarázható.