Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Farkas Sándor és Vadkerti Edit: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület szárazföldi ászkarák (Isopoda: Oniscidea) faunája - The terrestrial isopod (Isopoda: Oniscidea) fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area

80 NATURA SOMOGYIENSIS Értékelés Faunisztika A területről kimutatott fajok száma a hazai fauna 19 %-át, míg a Somogy megyei fauna 37%-át teszi ki. Négy faj (a közép-európai elterjedésük collicola, és H. riparius, a kozmopolita, valamennyi földrészen megtalálható A. vulgare és az Európa-szerte elterjedt T. rathkií) mind országos, mind megyei viszonylatban a leggyakoribbak közé tartozik (FARKAS 1999). A szintén Európa-szerte megtalálható T. pusillus országos elterjedését tekintve mindössze négy publikált adattal rendelkezünk, melyek Kőszegről és az Északi középhegységből származnak (KESSELYÁK 1937, 1930, 1936, DUDICH 1942). Ennek ellenére valószínűsíthető, hogy gyakori, az egész országban elterjedt fajról van szó, melynek kicsiny mérete (2,4-3,7 mm) miatt meghatározása problematikus és a talajcsapdák anyagában többnyire alul reprezentált, vagy hiányzik, holott az adott élőhely talajának felső néhány cm-ében magas denzitással van jelen. Nyirkos talajokban többnyire megtalálható. A Somogy megye egész területére kiterjesztett, szisztematikus faunisztikai kutatás során a több, mint száz megvizsgált élőhely 47%-ában megtaláltuk (FARKAS nem publikált adatai). Az eddig felsorolt fajok tehát nem tekinthetők kifejezetten a látrányi terület élőhely-típusaira jellemzőknek, inkább országszerte gyakori, közönséges fajoknak, melyek elterjedése függetlennek látszik a tájegység és az élőhely típusától. Ezzel szemben két további faj egyedeinek jelenléte szoros korrelációt mutat bizonyos élőhelyekkel. Az Észak-, Közép- és Dél-Európában élő L. hypnorum tavak, folyók, kisebb vízfolyások állandóan nedves szegélyén, gyakran a sáros talaj felszínén, korhadó növények alatt, továbbá az állandóan párás, hűvös szurdokvölgyek alján, az avarban él (GRÜNER 1966). Érzékeny a levegő páratartalmára, száraz környezetben percek alatt elpusztul. Országos elterjedési adatai szintén nem tükrözik valós helyzetét: 1998-ig ismert volt Nyugat-Magyarországról (DUDICH 1942, KESSELYÁK 1937), ezen kívül a Dráva-ártér (FARKAS 1998a, 1998b) és a Bükk néhány helyén (ALLSPACH 1996) gyűjtötték. Somogyban viszont 2001-2002-ben a vizsgált élőhelyek 32 %-ából kimutattuk, tehát ritka fajnak semmiképpen nem tekinthető. Az előző fajhoz hasonlóan az Északkelet- és Közép-Európában élő A. zenckeri szintén az állandóan nedves, mocsaras élőhelyeket kedveli, de előnyben részesíti a nyílt vegetációjú területeket. Korábban mindössze Balatonberényről (SZLÁVECZ 1992) és Ócsárol (SALLAI 1993) voltak adatai, ami alapján a ritka fajok közé sorolták, utóbb azonban a Hanságból, Baranya több pontjáról és Somogy megyében a vizsgált élőhelyek 24 %-ából is előkerült. Előfordulási helyein tömeges. Az Európában széles körben elterjedt P hoffmannseggii myrmecophil faj, kizárólag hangyabolyokban él. Korábban ismert volt a Magyar Középhegységből, Nyugat-Magyarországból és a Dráva-ártérről (FORRÓ és FARKAS 1998). Az elmúlt évben Somogy több pontján is megtaláltuk. A H. mengii egyetlen példánya az akác-éger ligetből került elő. A kis termetű (2-4 mm), rejtett életmódú faj korhadó fák kérge alatt él. Egész Európában elterjedt (GRÜNER 1966), de hazánkban csak Észak- és Nyugat-Magyarországról (DUDICH 1928, 1942, ILOSVAY 1985, KESSELYÁK 1936, 1937, STROUHAL 1965) valamint a Dráva-síkról (FARKAS 1998b) voltak ismert adatai. Eddig Somogy megye 5 UTM négyzetéből került elő. Ökológia Az öt élőhely ászkaközösségeit a Rényi-féle diverzitási függvényekkel hasonlítottuk össze (1. ábra). A terület keleti határán húzódó efemer vízfolyás menti keményfa liget fragmentum Rényi-diverzitása bizonyult a legmagasabbnak. A faj szám itt volt a legnagyobb és az egyedek megoszlása a legegyenletesebb. Két, talaj csapdával általában nem gyűjthető faj (H. mengii, P hoffmannseggii) kivételével minden fajt megtaláltunk a csapdák anyagában. Az egyelő gyűjtések során a rejtett életmódú fajok is előkerültek. A Drá-