Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Farkas Sándor és Vadkerti Edit: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület szárazföldi ászkarák (Isopoda: Oniscidea) faunája - The terrestrial isopod (Isopoda: Oniscidea) fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area

FARKAS S. És VADKERTI E.: SZÁRAZFÖLDI ÁSZKARÁK (ISOPODA: ONISCIDEA) 81 1. ábra: A különböző élőhelyek ászka fajok alapján számított Rényi-féle diverzitási profiljai va mentén, több, mint 70 élőhelyen végzett mintavételek eredményei alapján, egy élőhelyen átlagosan 4-5 ászkafaj él (FARKAS 1999). így magasnak tekinthető az a fajszám (9), melyeket ezen élőhely egy 8-10 m

2-es foltjában tapasztaltunk. Az állandóan nedves, laza talaj egyrészt magas, 85% feletti páratartalmat biztosít, másrészt az állatok könnyen elbújhatnak a morzsalékos talaj darabkák és a korhadó ágak között. A fák árnyékoló hatása miatt a hőmérséklet emelkedését az ászkák még tolerálják, továbbá lehullott lombjuk és a számos kétszikű, lágyszárú növény maradványai jó minőségű táplálékot biztosítanak (RUSHTON és HASSALL 1983). Az itt élő ászkaközösség domináns faja a L. hypnorum (41%). Mellette megtalálható az országosan és megyei viszonylatban egyaránt leggyakoribb 5 faj (#. riparius, T. pusillus, T. rathkii, P. collicola és A. vulgare), együttesen 56%-os arányban. A kis számban előforduló A. zeneken egyedei a szomszédos láprétről származnak. Az égerligetek és a homokdombok közötti, mélyebben fekvő területeken magassásosok és üde láprétek Isopoda együttesei markánsan különböznek az előző élőhelytől. Az itt élő ászka együttes kevesebb (4) fajból áll, viszont az egyedszámok hasonló arányban oszlanak meg, amit a két élőhely diverzitási profilja is tükröz: a magassásos görbéje a keményfa liget alatt húzódik, azzal közel párhuzamosan. A növényzet magassága a magassásosokban az 1 m-t is meghaladja, borítása 100 %, emiatt a nedves talaj feletti pára megreked és folyamatosan 90% felett marad, ami az ászkarákok számára kedvező. A nedvesség állandó jelenlétét jelzi egyes Amphipoda fajok jelenléte is. A fák árnyékolásának hiánya miatt azonban a hőmérséklet kedvezőtlenül magas értékeket érhet el, amit a kisebb termetű, vagy gyengén kitinizált fajok kevésbé tolerálnak. A zömmel egyszikűékből álló növényzet nyújtotta táplálékkínálat sem kedvező. A legnagyobb arányban (62%) a mocsárrétek ökológiai viszonyaira specializálódott^, zenkeri voltjelen. Mellette 30 %-os részesedéssel az elsősorban ártéri erdőkben tömeges T. rathkü-X találtuk (3. ábra). Az üde láprét diverzitási profilja a legalacsonyabb értékről indul (2 fajból áll az együttes) és a legalacsonyabban húzódik. A növényzet magassága csak 20-30 cm, ezért itt a közvetlen napsugárzás és annak melegítő hatása jóval erőteljesebb, emellett a páratarta-