Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Szinetár Csaba és Keresztes Balázs: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület pókfaunisztikai (Araneae) vizsgálatának eredményei - The results of the investigation of the spider fauna (Araneae) of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area

SZINETÁR Cs. És KERESZTES В.: PÓKOK (ARANEA) 67 Araneus quadratus Clerck, 1757 Nedves rétek, magaskórósok helyenként kifejezetten gyakori faja. Igényli a jó megvilágítást, az árnyékos helyeket kerüli. Ivarérési ideje a kora ősz, így a nyári mintavételeinkben különböző fejlettségű fiatal példányai fordultak csak elő, elsősorban a terület északi részén lévő lápréten. Araneus sturmi (Hahn, 1831) Közepesen gyakori erdőlakó faj. Elsősorban tűlevelű fákon él. Egy példányát lombozati hálózassál fogtuk. Araniella cucurbitina (Clerck, 1757) Gyakori cserje- és lombkoronaszintben lakó fajunk. Elsősorban az erdőszegélyeket kedveli. Két ivarérett példányát lombozati hálózassál fogtuk. Araniella displicata (Hentz, 1847) Mérsékelten gyakori növényzeti faj. Cserje- és lombkoronaszintben él. Egy példánya lombhálózással került begyűjtésre. Araniella opistographa (Kulczynski, 1905) Gyakori cserje- és lombkoronaszintben lakó fajunk. Elsősorban az erdőszegélyeket kedveli. Három ivarérett példányát lombozati hálózassál fogtuk. Argiope bruennichi (Scopoli, 1772) Nyílt füves élőhelyek helyenként tömeges faja. Hazánkban főleg nádasok szegélyében lévő mocsár- és lápréteken lehet különösen gyakori. A Látrányi Puszta TT. láprétjein, ezek közül is különösen az északi területen fordul elő nagy számban. (A gyűjtött mintákban 48 példány, valamint számos további megfigyelt egyed). Gibbaranea bituberculata (Walckenaer, 1802) Meleg napos gyepek, erdőszélek talajközeli növényein élő kistestű keresztespókja. Fűhálózással fogtuk egy példányát. Hypsosinga heri (Hahn, 1831) Vízparti növényzeten gyakori keresztespókunk. Főleg az állóvizek szegélyében él. A területen átfolyó Tetves-patak parti zónájában is tipikus az előfordulása (5 példány). Larinioides folium (Schrank, 1803) A nádasokhoz kötődő nagytestű kerekhálós fajunk. A patak szegélyében (a Visz határában lévő híd közelében) egyelő gyűjtéssel fogtuk egy nőstény példányát. Mangora acalypha (Walckenaer, 1802) A faj magyar nevéhez hűen, bármely füves élőhelyen gyakori fajként találkozhatunk a réti keresztespókkal. A Látrányi Puszta TT. valamennyi lágyszárú társulásában él (18 fűhálózott példány). Neoscona adianta (Walckenaer, 1802) Közepesen gyakori faj. Nyílt napos élőhelyeken néha nagy számban találkozhatunk vele. A Dunántúl egyes homoki élőhelyein is jellemző e lokális gyakoriság. A Barcsi Tájvédelmi Körzet darányi területén, valamint itt Látrányban is gyakori. Fűhálós mintában 14 példánya került elő. Singa hamata (Clerck, 1757) A vizes élőhelyekhez kötődő gyakori faj. Nádasokban, vízpartokon, magassásosokban egyaránt tipikus. Három példánya fűhálózással került elő. Zilla diodia (Walckenaer, 1802) Napos erdőszegélyek fáinak tipikus lombozati faja. Két példány lombozati hálózassál került elő. Farkaspókok Lycosidae Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Napos erdőszegélyek, változatos füves élőhelyek gyakori faja. Környezetének páratartalmára kevéssé érzékeny. Öt kifejlett példánya a nem "vizes" erdőkből és a láprétről került elő. Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Változatos gyepekben, valamint kevéssé zárt erdőkben egyaránt elterjedt gyakori farkaspókunk. Egy példánya a fiatal cseres-tölgyesben került talaj csapdába. Arctosa lutetiana (Simon, 1876) A faj mérsékelten gyakori hazánkban. Rendkívül eltérő habitatokban fordul elő. Helyenként gyakori lehet. Több helyen láperdőkből (Ocsa, LOKSA 1971, Bolhó és Töreki, SZINETÁR 1998), de ugyanakkor bokorerdőkből is vannak adatai (LOKSA 1971). BUCHAR és RÚZICKA (2002) mint szárazságkedvelő (tűrő) fajt tipizálja, és erdős-sztyeppeket jelöli meg mint tipikus élőhelyet. A Látrányi területen fogott 10 ivarérett példány az égeresben üzemeltetett csapdákban szerepelt. Arctosa maculata Hahn, 1822 Erősen nedves füves élőhelyek tipikus, viszonylag nagytestű farkaspókja. A csap-