Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Szinetár Csaba és Keresztes Balázs: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület pókfaunisztikai (Araneae) vizsgálatának eredményei - The results of the investigation of the spider fauna (Araneae) of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area

68 NATURA SOMOGYIENSIS dázott lápréteken gyűjtött 21 ivarérett példánya alapján jellemzőnek mondható a Látrányi Puszta TT-re. Aulonia albimcma (Walckenaer, 1805) Speciális élőhelyi kötődést nem mutató farkaspókunk. Egy példánya a patakparton működő talaj csapdából került elő. Pardosa alacris (CL. Koch, 1833) A hazai erdők egyik domináns farkaspókja. Korábban nem különítették el a Pardosa lugubris-tól (Walckenaer, 1802), így a két faj pontos hazai elterjedésével és élőhely-választásával jelenleg még nem vagyunk tisztában. A hímekre alkalmazott differenciális bélyegek alapján, a területen csak P alacris példányt találtunk. Tíz hím példány mellett 57 nőstény (P. alacris sensu lato) fogtak a talaj csapdák a szárazabb elegyes erdőktől az égereseken át a füzesig. BUCHAR és RÚZICKA (2002) utal rá, hogy a P alacris a száraz erdőkben, míg a P lugubris a száraztól a nedves erdőkig számos erdőtípusban előfordul. A két faj élőhely-preferenciájának vizsgálata kellő mennyiségű hazai adat birtokában, a későbbiekben feltétlenül vizsgálandó. Pardosa bifasciata (CL. Koch, 1834) Palearktikus eltérj edésű, nyílt homoki élőhelyeket preferáló faj. A homoki gyep talaj csapdáiban került elő 5 nőstény példánya. Főleg jó természetességű élőhelyekre jellemző faj. Jelen gyepekről ez kevéssé mondható el (legeltetés, gyomosodás). Feltételezhető, hogy a gyepek állapotának javulását növekvő abundanciája jelezné. Pardosa maisa Hippa és Mannilla 1982 E nedves élőhelyekre jellemző farkaspókfaj csak a közelmúltban vált ismertté hazánkból (SZINETÁR és GUITPRECHT 2001). Mostanra a Dunántúl számos pontjáról van már adatunk a fajról, melynek legtipikusabb élőhelyei a Közép-Dunántúl kiszáradó, kékperjés láprétjei. Mindössze 1 példánya került elő a Látrányi Puszta TT. területéről a magassásosban üzemelő talajcsapdából. Pardosa prativaga (L. Koch, 1870) Nagy nedvességigényü faj. A teljes megvilágítást kerüli, így a jól záródó lápréti gyepben megtalálja a kedvező életfeltételeit. Három példánya itt került elő talajcsapdából. Pardosa riparia (CL. Koch, 1833) Füves élőhelyek mérsékelten gyakori farkaspókja. Nedves gyepeken kívül a száraz kaszálókon is jelen lehet. Három példányát a Látrányi Puszta TT. déli nőszőfüves láprétjén, illetve a közeli magassásosban fogták a talaj csapdák. Pirata hygrophilus Thorell, 1872 Gyakori, nagy nedvességigényű kalózpókunk. A vizsgált láprétek egyik leggyakoribb faja (70 ivarérett példány). Pirata insularis Emerton, 1885 Kimagaslóan nagy egyedszámban előkerült faunánkra nézve új farkaspókfaj. Talaj csapdáink 102 hím példányát gyűjtötték, ezzel a második leggyakoribb talajlakó fajnak bizonyult. Élőhelye elsődlegesen a terület északi részén lévő, mély fekvésű láprétje. Holarktikus elterjedésű, tipikusan higrofil faj. A két csapdázott élőhelyen egyaránt nagy egyedszámban kerültek elő aduit hím példányokjelezve, hogy a faj a szaporodási időszaka feltételezhetően július második felében van. A faj hazai előkerülése annak ellenére váratlan volt, hogy több közép-európai országból is ismert volt már (Románia, Németország). A korábbi határozók főleg Észak-Európából jelezték, mint tipikus nyílt lápokon, tőzegmohás dagadólápokon élő fajt (HEIMER és NENTWIG 1991, ROBERTS 1995). FUHN (1971) Románia területéről, több gyűjtőhelyről is közli, élőhelyként nyílt égerlápokat említ. Sík-, domb- és hegyvidéki lelőhelyekről egyaránt előkerült. Meglepő, hogy a hazánknál jelentősebb kutatottsággal rendelkező Csehország, valamint Szlovákia területéről a legfrissebb munkák sem közlik (BUCHAR és RÚZICKA 2002, GAJDOS et al. 1999). A faj előfordulása annak ismeretében is különösen érdekes, hogy az elmúlt néhány évben a Dunántúlon (Bakonyalján, Kelet-Zalai dombság területén), illetve a Duna-Tisza közének kékperjés láprétjein folytak alapos talajcsapdás gyűjtések, melyek során nem került elő ez a faj, ugyanakkor más, szintén hazai faunára új, nagy nedvességigényű farkas-