Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Józan Zsolt: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera: Aculeata) faunája - Aculeata fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Hymenoptera: Aculeata)

JÓZAN Zs.: FULLÁNKOS HÁRTYÁSSZÁRNYÚAK (HYMENOPTERA: ACULEATA) 221 Látrányon kívül csak Ságváron és Orcinál sikerült megtalálnunk. Belomicrus antennalis Kohl, 1899 - Látrány: Látrányi Puszta ТТ., 1990. VI. 19., IQ Igen ritka légyölődarázs faj, melyet Alsó-Ausztriában, a Morva-medence és Dél-Szlovákia néhány pontján kívül a Volga alsó folyása mentén találtak meg. Magyarországon először Orszentmiklóson gyűjtötték (MÓCZÁR L. 1959). A szerző gyűjtötte még a Fülöpházi buckásban és előkerült a Boronka-melléki TK kutatása során Nagybajom határában (JÓZAN 1992a). Cerceris fimbriata (Rossi, 1790) (=funerea auct. nec Costa 1869) - Látrány: Látrányi puszta TT, 2001. VII. 26., 1 О", Berteroa incana. - Meleghez- és szárazsághoz erősen ragaszkodó (stenök eremophil), mediterrán elterjedésű csomósdarázs faj. A Kárpát-medence alacsonyabb területein is előkerült, de igen ritka. Gyűjtötték Dél-Szlovákiában, a Duna-Tisza köze több pontján Jászberénytől, Őrszentmiklóstól a Deliblátihomokvidékig, a Dunántúlon Nadapon, Zamárdiban és Simontornyán. Legkeletebbre Tokajnál került elő (BAJÁRI 1956, BALTHASAR 1972, JÓZAN 1986). Dél-Dunántúlon az utóbbi évtizedek gyűjtései során csak itt Látrányban találtuk meg (2. ábra) BAJÁRI (1957) a magyarországi Cerceris fajok határozókulcsában^w^erea Costa névvel szerepeltette ezt a fajt, ám az általa megadott faji bélyegek a fimbriata fajra illenek. A lunata funerea Costa alfaj és a törzsalakja is Dél-Európában elterjedt, legközelebb a Dalmát tengerparton került elő. Cerceris somotorensis Balthasar, 1955 (=beaumonti Bajári, 1956) - Látrány: Birkáslegelő, 1976. VI. 28., 2Q , Sedum acre. - Ez a Dél-Szlovákiából leírt faj előkerült AlsóAusztriában, Magyarországon, Romániában (Buzias) és Jugoszláviában a Deliblátihomokvidéken (BAJÁRI 1956, BALTHASAR 1972). Nálunk régebben a Kiskunságon és közvetlen környékén került elő. A Dunántúlon csak Látrányból ismerjük előfordulását (3. ábra). Andrena chrysopus Perez, 1903 - Látrány: Birkás-legelő, 1994. V 28. 20" 2Q , Látrányi puszta TT, 2000. VI. 6., 2001. V 16., 20" 2Ç , Asparagus officinalis. - Melegkedvelő pontomediterrán, meglehetősen ritka bányászméh faj. Közép-Európában előkerült Németország déli területeitől Csehországon és Ausztrián át Szlovákiáig (WARNCKE 1986) illetve Romániáig (MÓCZÁR és WARNCKE 1972). Nálunk régebben csak a Kiskunságon, Vácdukán és Sátoraljaújhelyen gyűjtötték. A szerző megtalálta Balatonfüreden és Balatonszárszó környékén is (4. ábra). Andrenapotentillae Panzer, 1809 - Látrány: Birkás-legelő. 1991. V 1., ÍO*. - Elterjedése és ökológiai tűréshatára az előfajéhoz hasonló. Magyarországon igen szórványosan került elő: Budapest környéke, Tokaj, Hortobágy, a Bakony több pontja, Tihanyi-félsziget, Zengővárkony, Hosszúvíz (JÓZAN 1989, 1992a, 1996b, MÓCZÁR és WARNCKE 1972). A szerző gyűjtötte még Mernye és Igal határában is. A faj a zárt löszgyepekben, sziklagyepekben és a homokgyepekben egyaránt előfordul a tavasszal virágzó Potent illa fajok virágán. Dioxys tridentata (Nylander, 1848) - Látrány: Látrányi Puszta TT, 1998. VII. 20., 1С - Európában elterjedt melegkedvelő kétfogú-méh faj. Magyarországon meglehetősen ritka. Lelőhelyeinek többsége a Dunántúlon található: Velencei-hgys., Mecsek (JÓZAN 1996b), Balaton-felvidék, Németkér és Somogygeszti. Továbbá előkerült még Budapest környékén és Kecskeméten (MÓCZÁR 1958). Az állatot gazdaállatainak fészkelőhelyein lehet megtalálni, kőfalakon, kőrakásokon, löszpadkákon, nyílt homokgyepben (6. ábra). Nomada calimorpha Schmiedeknecht, 1882 - Látrány: Birkás. Legelő, 1994. V 28., ÍO* - Igen ritka mediterrán elterjedésű nomádméh. Közép-Európában a Morva-medencében, a Pannon-medence ausztriai, szlovákiai és magyarországi részein került elő (WARNCKE 1986). Hazánkban a 19. század végén és a 20. század elején Budapest mostani közigazgatási területén és közvetlen közelében gyűjtötték (7. ábra). Egy izolált előfordulása van az Alföld délkeleti részén (Dombiratos), a Dunántúlon csak a Velencei-tó-