Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Józan Zsolt: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera: Aculeata) faunája - Aculeata fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Hymenoptera: Aculeata)

212 NATURA SOMOGYIENSIS 33% között változik. A Látrányi Puszta TT. és más homokterületeken előkerült fajok megoszlását összehasonlítva azt állapíthatjuk meg, hogy itt a vizsgált területen legfajgazdagabb a Sphecinae és a Crabroninae alcsalád, illetve az Andrenidae család (4-5. táblázat). Az előkerült fajok 47%-a széles elterjedésű, az európai taxonok részesedése 28%, míg a déli eltérjedésűeké 28,5%. A száraz gyepekben és a nedves élőhelyeken előkerült fajok csoportjai közt kialakult különbségek a széles eltérjedésűeknél 8%-ot, az európaiaknál 2%-ot, míg a déli eltérj edésűeknél 5%-ot tesznek ki (1. táblázat). Az eremophil fajok túlsúlya különösen a száraz gyepekben élő fajcsoportnál szembetűnő. A stenök faunaelemek aránya itt megközelíti a 15%-ot, az euryök elemeké pedig az 52%-ot. A nedves élőhelyeken előkerült hylophil faunaelemek 24%-os részesedése más kutatott területekhez képest nem mondható magasnak (2. táblázat). Négy élőhelycsoportban vizsgáltuk meg a fajok összetételét: száraz gyepek (nyílt- és zárt gyeptársulások), nedves rétek és magaskórósok (a sasos mocsaras szegélytársulásokkal együtt), erdei jellegű biotópok (erdőszegélyek, gyepük, füzesek, erdei gyepszintek), gyomtársulások. Az előkerült fajok a fajjegyzékben találhatók. A védett terület legjellegzetesebb fullánkos fajai a száraz, buckahátakon kialakult gyeptársulásokba élnek, főleg a csupasz homokfelületeken, a körülöttük kialakult nyílt gyepek mozaikjaiban. Kevesebb faj került elő a zárt gyepekben, különösen ott, ahol kevés a kétszikű növényfaj. A Scolioidea fajok közül innen csak a két Myrmosa faj nem került elő. Ezek a fajok ezen élőhelytípus legjellegzetesebbjei között tarthatók számon. A Chrysidoidea csoportban csak itt fordul elő az Elampus scutellaris, Holopyga fervida, két Hedychridium faj, a Parnopes grandior, a Spinolia unicolor, a Chrysis angustifrons, Ch. pulchella, Ch. splendidula és a Ch. succincta. E fajok többsége ritka, vagy közepesen ritka színező faunaelem. Az Omalus violaceus és a Chrysis trimaculata egy-egy példánya is itt került elő, de biztosra vehető, hogy csak táplálkozni repültek ide. A Pompiloidea fajok közül a nyílt homokgyepek karakterisztikus fajai az Eoferreola manticata, a Pompilus cinereus, az Aporinellus sexmaculatus és az Evagetes fajok, valamint gazdaállatuk, az Episyron rufipes. A Vespoidea fajok közül erősen ragaszkodik a homoki élőhelyekhez a Pterocheilus phaleratus. A többi csak innen előkerült redősszárnyú1. táblázat: A fajok megoszlása állatföldrajzi jellegük szerint (%) (Scolioidea fajok nélkül) elterjedési jelleg száraz gyepek nedves rétek, magaskórósok összes faj holarktikus 2.3 5.3 2.7 palearktikus 33.0 36.2 34.2 nyugat-palearktikus 6.4 4.0 3.5 euro szibériai 3.4 7.3 6.5 európai 16.2 16.6 15.1 közép-európai 2.6 2.0 2.7 észak- és közép európai 2.3 1.3 2.2 atlantikus 1.9 0.7 1.9 h о lo mediterrán 12.8 7.3 11.6 pontomediterrán 10.5 11.3 11.0 északmediterrán 6.0 6.0 5.9 pontusi, pontokaszpikus, szarmata 2.6 2.0 2.7