Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Józan Zsolt: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera: Aculeata) faunája - Aculeata fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Hymenoptera: Aculeata)

JÓZAN Zs.: FULLÁNKOS HÁRTYÁSSZÁRNYÚAK (HYMENOPTERA: ACULEATA) 213 2. táblázat: A fajok megoszlása ökofaunisztikai jellegük szerint (%) ökofaunisztikai jelleg száraz gyepek nedves rétek, magaskórósok összes faj stenoök eremophil 9.4 2.7 7.2 euryök eremophil 51.9 40.6 47.3 hipereuryök intermedier 29.3 32.4 26.6 euryök hylophil 9.4 24.3 18.9 eremophil/hylophil arány 6.5 1.8 2.9 3. táblázat: A gyűjtött fajok megoszlása családsorozatonként, összehasonlítva más területekkel családsorozat Latrán yipuszta TT. Baláta TT. és környéke Boronkamelléki TK Tihanyi TK Zselici TK Scolioidea 14 11 16 13 13 Chrysidoidea 30 36 36 24 42 Pompiloidea 34 25 50 25 42 Vespoidea 19 26 35 29 40 Sphecoidea 104 97 138 91 135 Apoidea 202 181 259 334 389 Összesen 403 383 534 516 661 darázs faj más meleg és száraz élőhelyen is előfordul. Említést érdemel ezek közül a Parodontodynerus ephippius, a Polistes associus és a P. omissus. A Sphecinae fajok közül ehhez az élőhelytípushoz egyértelműen kötődik a Sphex rufocinctus. Ez a védett fajok jegyzékében szereplő állat nem mondható olyan ritkának, hogy a védelme indokolt lenne. Továbbá homokkedvelők a Prionyx kirbyi, az Ammophila terminata mocsaryi és a két Podalonia faj. A Pemphredoninae alcsalád fajai közül egy a Mimesafaj került elő eddig csak homokterületeken. A többi ide tartozó faj nem ennek az élőhelytípusnak a lakója. A négy Astatinae faj közül (Astata, Dinetus) hármat csak itt gyűjtöttünk. A Larrinae alcsalád fajainak zöme preferálja a homoki élőhelyeket. Ez itt is megmutatkozott. A Tachytes, Tachysphex, Miscophus fajok túlnyomó többsége és a Palarus variegatus innen került elő. A Crabroninae fajok közül csak itt került elő a ritka Belomicrus italicus, az Oxybelus lineatus, a közepesen gyakori Oxybelus victor és a Lestica alata. A Nyssoninae alcsalád fajai közül ennek az élőhelynek jellegzetes tagjai a Dienoplus elegáns, a Bembix fajok és a Bembecinus tridens. Ez utóbbi faj a nyílt homokfelületeken csoportosan fészkelve helyenként domináns fajként lép fel. A Nysson fajok közül a N. dimidatus és a N. maculosus tartozik ide, bár a közeli cserjés és fás szegélytársulásokban is megjelennek. A méhszerű fajok közül ennek az élőhely típusnak jellegzetes tagjai: Hylaeus punctulatissimus, Colletés hylaeiformis, C. marginatus, C. pallescens, Andrena mocsaryi, A. numida hypopolia, A. potentillae, Halictus semitectus, Lasioglossum convexiusculum, L. quadrinotatulum, a Sphecodes fajok többsége, a Dasypoda hirtipes, Anthidium strigatum, Stelis signata, Dioxys tridentata, Metallinella brevicornis, Coelioxys afra, С bre-