Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

92 NATURA SOMOGYIÉN SIS A téli, relatíve táplálékszegény időszakban jelentős volt a dögfogyasztás (19%), mely a nyári, őszi hónapokra lényegesen mérséklődött (64. ábra, 14. melléklet). Az elhullott állatok között többségében vaddisznó és szarvasfélék szerepeltek, de előfordult táplálék­ként borz is. A falu közelségéből adódóan a róka táplálékában gyakran szerepeltek különböző há­ziállatok (64. ábra, 14. melléklet). Arányuk nyár (4,4%) kivételével 10% fölött mozgott. A legfontosabb táplálékot a baromfifélék jelentették, de vágási maradékból (pl. kecske), és valószínűleg elpusztulva talált egyedekből (pl. kutya, házimacska, házinyúl) is fo­gyasztott. A madarak előfordulási gyakorisága a táplálékban nagyjából állandónak tekinthető, 8­10% között mozgott (64. ábra, 14. melléklet). A táplálék fajok többségét kistestű énekes­madarak alkották. A fácán részaránya a vadászati idényben volt számottevő (télen és ősszel 3-3%), míg tavasszal és nyáron 1% körül alakult. A hüllők, kétéltűek és halak nem játszottak fontos szerepet a róka táplálkozásában. A gerinctelenek tavasszal és nyáron egyaránt magas arányban (24-24%) fordultak elő, míg télen és ősszel szerepük jelentéktelen volt (24. ábra, 14. függelék). Tavasszal a cse­rebogarak fogyasztása (7%) érdemel említést, egyébként a futóbogarak gyakoribb táplá­lékot jelentettek. A növényi táplálék aránya télen és tavasszal hasonló szinten mozgott (12-13%), majd nyáron és ősszel megkétszereződött (64. ábra, 14. melléklet). A legfontosabb növényi táplálék télen és tavasszal a szórókon fogyasztott kukorica, nyáron a cseresznye, ősszel a kökény és a szőlő volt. A fogyasztott gyümölcsök jelentős része kertekben termett. Az emberi település közelében élő róka táplálékában emészthetetlen hulladékok, pl. nylon, alumínium fólia, papír is előfordult (64. ábra, 14. melléklet). Ez azt jelzi, hogy a róka hulladékok között, szemétdombokon is táplálkozott. Kertek körüli táplálék keresé­sét, különösen a tavasz végi és nyári kölyöknevelési időszakban, számos alkalommal, közvetlen megfigyeléssel is bizonyítani lehetett. A vörösróka táplálék-összetétele az aranysakai hazai elterjedésének központjában Kétújfalu körzete Kétújfalu körzetében, az aranysakál hazai elterjedésének központjában a vörösróka el­sődlegesen fontos táplálékát minden évszakban kisemlősök alkották (24. ábra, 14. füg­gelék). A kisemlősök biomassza számítás szerinti aránya 80% és 94% között mozgott, legfontosabb táplálék faj a mezei pocok volt (47-85%). Emellett az erdei pocok, vala­mint az erdei egerek és tavasszal a cickányfélék töltöttek be fontos szerepet. Ilyen nagy­arányú kisemlős fogyasztás egyetlen más, vizsgált róka élőhelyen sem fordult elő. Táp­láléka alapján nyári-őszi időszakban kifejezett mezei pocok specializáció volt megfi­gyelhető. Mezei nyúl csak nyáron és ősszel szerepelt a róka táplálékában, biomassza számítás szerinti részesedése 0,4% alatt maradt (64. ábra, 14. melléklet). Ebben közrejátszott, hogy a területen a nyúlsűrűség egyébként is igen alacsony. A csülkös vadak fogyasztott biomasszája évszakonként 0,1% és 2,6% között változott, nagyvad fogyasztása télen és tavasszal fordult elő leggyakrabban. A nagyvadak közül a vaddisznó és a gímszarvas szerepelt legtöbbször, a fogyasztás nagy valószínűséggel dög­ből történt (64. ábra, 14. melléklet). A Kétújfalu körzetében élő rókák lényegesen keve­sebb nagyvadat fogyasztottak téli és tavaszi időszakban, mint bármely más vizsgált te­rületen az ott élő rókák (14. függelék). Háziállat ősszel fordult elő'számottevő mennyiségben táplálékként, (64. ábra, 14. mel­léklet). A róka valószínűleg elpusztult kutyából fogyasztott, szarvasmarha és sertés húst pedig dögkútból evett.

Next

/
Thumbnails
Contents