Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 91 сок, valamint rovarok (24%) alkották. A táplálékban a mezei nyúl területtől függően 3,5%> és 5,5%, a szárnyas vad 8% alatti arányban szerepelt. A vadászható madarak főként az őszi-téli vadászati szezonban fordultak elő jelentősebb mennyiségben. Lényeges eltérést tapasztalt a különböző élőhelyek rókáinak táplálék-összetételében. így a Szeged közelében élő rókák gyakran fogyasztottak hulladékokat és elhullott állatokból. A gyomrokban található táplálékmaradványok súlya alapján végzett elemzés szerint (FARKAS 1983) a róka legfontosabb táplálékai között tavasszal kisrágcsálók (44%) és háziállat vágási hulladékok (21%), valamint mezeinyúl (19%) és fácán (12%) szerepelt. A mezeinyúl táplálék zömmel néhány napos és hetes korú egyedekből állt. Nyáron a táplálékot kisrágcsálók (50%), fácán (23%) és növények (16 %), ősszel szintén kisrágcsálók (32%>), vágási hulladék (21%) és növények (31%), télen pedig kisrágcsálók (42%), vágási hulladék (31%o) és fácán (12%) alkották. Az Országos Ragadozó Monitoring Program (SZEMETHEY et al. 1998, 2000) keretében 1997-től végzett gyomortartalom vizsgálatok többségében alföldi, mezőgazdasági művelés alatt álló területeken (Abádszalók, Borsodivánka), vagy nemzeti parkban nyílt füves pusztán, mocsaras élőhellyel mozaikos élőhelyen (Dévaványa, Egyek,), illetve dombvidéki, mezőgazdasági területen (Fonyód-Zics) zajlottak (BEGALA et al. 2000, HELTAI et al. 2000a). A vizsgálat eredménye szerint a róka domináns táplálékát mindegyik élőhelyen a kisrágcsálók alkották. Arányuk éves átlagban 50% körül alakult. További gyakori táplálékot a gerinctelenek és a növények jelentettek, de előfordult döghús, valamint alacsony arányban vadászható fajok, így a mezei/üregi nyúl (0-11%)) és a fácán (2-7%) fogyasztása is. A vizsgálat rámutatott arra, hogy a fácán- és nyúl állományok sűrűsége (a becsült törzsállomány, illetve a fácánkibocsátás), valamint a róka apróvad fogyasztása között nincs statisztikailag alátámasztható összefüggés. A magasabb apróvad sűrűségű területeken nem volt magasabb az említett apró vadfaj ok fogyasztása, vagyis a róka predácioja nem befolyásolja ezen vadfajok állományának alakulását. Feltételezhető, hogy bizonyos sűrűség felett az apróvad "kiszabadul" a ragadozó hatása alól, állományváltozását nem a ragadozó, hanem más, pl. élőhelyi tényezők alakítják (BEGALA et al. 2000, HELTAI et al. 2000a). A kutatási eredményekből látható, hogy a róka apróvadban okozott súlyos kártételére vonatkozó feltételezéseket a külföldi és hazai vizsgálatok többsége is cáfolja. A folyamatosan növekvő rókalétszám mellett azonban nem nehéz belátni, hogy azon a területen, ahol több róka él, a kisebb arányú apróvad fogyasztás is jelentős mennyiségben összegződik. A létszámnövekedés (HELTAI et al. 2000c) azonban további súlyos problémákat is felvet, melyek már a táplálkozási kapcsolatokon túlmutatnak. Nem elhanyagolható szempont, hogy a vörösróka hazai táplálkozási szokásainak ismerete praktikus összehasonlítási alapot jelent a ma még kevéssé ismert kompetítor fajok (farkas, hiúz, aranysakál) kutatása során. A továbbiakban a mezőgazdasági és erdei élőhelyeken végzett vizsgálatok eredményeit ismertetem. A vörösróka táplálék-összetétele mezőgazdasági területeken A Fonói tó körzete A Fonói tó körzetében élő róka táplálékában minden évszakban a kisemlősök domináltak, relatív gyakoriságuk 30%> és 48% között változott. Legkevesebb kisemlős fogyasztás nyáron, legtöbb ősszel és télen fordult elő (64. ábra, 14. melléklet). A zsákmány fajok között legjelentősebb a mezei pocok volt, de az erdei pocok és az erdei egér fajok is fontos szerepet töltöttek be táplálkozásban. Nyáron előfordult pelefélék, és ősszel mókus fogyasztása is. A mezeinyúl előfordulási gyakorisága évszakonként egy százalék alatt maradt.