Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

60 NATURA SOMOGYIENSIS Az összevont nyári-őszi időszakban szerepeltek a hermelin táplálékában legkisebb gyakorisággal a kisemlősök (46%). A továbbra is meghatározó pocokfélék mellett elő­fordult vakond és mogyorós pele fogyasztás is. A madarak szerepe csökkent (20 %). Emellett előfordult vízisikló fogyasztás, a rovarok részaránya pedig lényegesen meg­emelkedett (23%). A téli és tavaszi időszaktól eltérően gyümölcsökkel és más növények­kel is (összesen 10%) táplálkozott a hermelin. Háziállatot nem fogyasztott. A Lankóci-erdőben élő hermelin táplálékát két összevont időszakra vonatkozóan, előfordulási gyakoriság és biomassza számítás alapján is értékeltem. A téli-tavaszi időszakban a táplálék döntő részét kisemlősök alkották (35. ábra, 10. melléklet). Biomassza számítás alapján ez szinte kizárólagos (99,8%o) kisemlős fogyasz­tást jelent. Ezen belül meghatározó szerepe a mezei pocoknak (47%) volt, de gyakran fordult elő a sárganyakú erdeiegér, az erdei pocok és cickányfélék fogyasztása is. A ge­rinctelenekből álló táplálékban bogarak és darazsak szerepeltek, egyéb táplálék taxon nem fordult elő. A nyári-őszi időszakban csökkent a kisemlősök, és nőtt a többi taxon szerepe, bár to­vábbra is a kisemlősök csoportja maradt elsődlegesen fontos (35. ábra, 10. melléklet). A kisemlősök biomassza számítás szerinti részaránya 77%, melyben a meghatározó két faj szerepét a mezei pocok (39%) és az erdei pocok (22%) töltötte be. A madártáplálékon (21%>) belül jelentősebb volt a tojásfogyasztás, mint a kistestű madarak predációja. A ro­vartáplálékban - a téli-tavaszi időszakhoz hasonlóan - bogarak és darazsak szerepeltek. A növények közül például szedret fogyasztott a hermelin (1,6%). A két vizsgált terület eltérő környezeti adottságai ellenére a hermelin populációk táp­láléka taxonómiailag nem tért el sem a téli-tavaszi (P=0,203), sem a nyári-őszi időszak­ban (P=0,199). A hermelin préda fajainak súlya és jellemző élőhelye A hermelin zsákmányának döntő része a Fonói tó körzetében (79%) és a Lankóci­erdőben is (74%) a 15 és 50 g közötti súly tartományba tartozott (36. ábra). Ebbe a kate­góriába sorolható a legtöbb kisemlős és kistestű énekesmadár (2. melléklet). A 15 g-nál kisebb súlyú csoportba tartozó préda fajok, mint pl. cickányfélék, törpeegér, cinege, ro­varok a fonói területen kisebb gyakorisággal (15%) fordultak elő táplálékként, mint a Lankóci-erdőben (24 %). Az 50 g feletti kategóriákba sorolt fajok, mint pl. vakond, vízipocok, mezei nyúl, vízisikló pedig ritkán szerepeltek a hermelin táplálékában. A préda súlya A préda jellemző előfordulása <15 15-50 51-100 101-300 300< talaj cserje, fa víz 36. ábra: A hermelin prédaválasztása a zsákmány súlya és jellemző előfordulási szintje alapján

Next

/
Thumbnails
Contents