Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 43 pl. február, június, július, augusztus, szeptember, október hónapokban. A vidra területhűségét jelzi, hogy nem hagyta el véglegesen a halban szegény területet. Ehelyett táplálékspektruma szélesedett. A gyűjtött mintaszám viszont lényegesen elmaradt a többi időszaktól, feltehetően csökkent az egyedsűrűség és elmaradt a kölyöknevelés is. A legfontosabb haltáplálékot a második évhez hasonlóan a legnagyobb egyedszámban jelen levő razbóra jelentette (64,5, illetve 52,5%). A haltáplálék-készlet és a vidra haltáplálékának előfordulás szerinti relatív gyakorisága között szoros korrelációs kapcsolat állt fenn [r P =+0,93, P<0,001, illetve r P =+0,79, P<0,05]. Az ötödik évben, a halastó rekonstrukciós munkáit követően újból megindult a haltermelés. Egyenlő biomassza számítás szerinti arányban (35-35%) halászták le a pontyot és a fehér busát, az amur pedig 17,5%-kal szerepelt (5. melléklet). A haltáplálék-készletben leggyakoribb ponty (43%) mellett, jelentős volt a kínai razbóra (41%>) is. A tókezelési munkák során ebben az évben nem sikerült megvalósítani a gyomhal mentesítést, mert a tó nem volt télen szárazra állítva, valamint nem történt meg a megfelelő ragadozóhal telepítés sem. Ilyen esetben - a gyomhalak nagyarányú jelenléte miatt - általában a gazdaságilag jelentős halak hozama is kedvezőtlenebbül alakul. Ebben az évben a vidra leggyakrabban razbórát (28%>) evett. A ponty 17%-ban, a fehér busa pedig 3%-ban fordult elő haltáplálékában. A haltáplálék-készlet és a vidra haltápláléka között alacsony, nem szignifikáns korrelációs kapcsolat állt fenn [r P = 0,36, NS]. A hatodik évben ponty (47%) dominált a hal biomasszában, emellett a fehér busa (35%>) volt jelentős (5. melléklet). A halastó halkészletében a ponty (45%) mellett a razbóra (30%>) volt a leggyakrabban előforduló faj. A gyomhal mentesítés ebben az évben sem volt eredményes. A vidra haltáplálékában legnagyobb arányban razbóra (53%), valamint ponty (31%>) szerepelt. A haltáplálék készlet és a vidra haltáplálékának előfordulás szerinti relatív gyakorisága között szoros korrelációs kapcsolat állt fenn [r P = +0,81,P<0,001]. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, az első vizsgálati évben az ezüstkárász dominált a hal biomasszában (47%), emellett a ponty (25,5%) és a csuka (26%) volt jelentős. A haltáplálék-készletben, az ezüstkárász (76%>) volt a leggyakoribb faj, míg a csuka (11%)) és a ponty (5%) előfordulási aránya lényegesen kisebb volt (6. melléklet). A vidra haltáplálékában is az ezüstkárász dominált (63%), de nem a tavakban leggyakoribb 100 g alatti méretű, hanem a 100-500 g közötti tartományba tartozó egyedek. Emiatt a haltáplálék készlet és a vidra haltápláléka között gyenge korrelációs kapcsolat állt fenn [r P = 0,02, NS]. A második vizsgálati évben a halbiomasszában a ponty (64%o) dominált, emellett az ezüstkárász (18%) biomassza szerinti aránya volt számottevő. Ezzel szemben a haltáplálék-készletben a sügér (43%>) mellett az ezüstkárász (29%) és a ponty (13%) volt megtalálható nagyobb gyakoriságban (6. melléklet). A vidra haltáplálékában az ezüstkárász (43%) fordult elő leggyakrabban, második helyen a razbóra (21%) szerepelt. A haltáplálék-készlet és a vidra haltápláléka között gyenge korrelációs kapcsolat állt fenn [r P = 0,33, NS]. Ennek valószínű oka az, hogy nem a legnagyobb gyakorisággal előforduló, 50-100 g-os sügért fogyasztotta a vidra, hanem a számára kedvezőbben zsákmányolható 100-500 g-os ezüstkárászt. A halastavon élő vidra halpreferenciája A Fonói tavon az 5. évben, valamint a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben tapasztalt alacsony, nem szignifikáns korrelációs együtthatók felhívták a figyelmet arra, hogy a vidra haltáplálék választását nem feltétlenül a halfaj határozta meg, hanem azt más tényezők is jelentősen befolyásolták, így például a halak mérete és legjellemzőbb előfordulási régiója.
