Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
44 NATURA SOMOGYIENSIS A haltáplálék-készlet és a vidra haltáplálékának méret szerinti megoszlása között, a Fonói tavon, az 1-6 év összesített adatai alapján szoros kapcsolatot [r s =0,70, P<0,001], a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a két év összesített adatai alapján közepesen szoros kapcsolatot [r s =0,63, p=0,06] tapasztaltam. A fennálló kapcsolatok szorossága alapján történt a részletes preferencia-vizsgálat. A preferencia adatok alapján látható, hogy a vidra a nagy súlyú (1000 g feletti), általában fenék közeli és nyílt vízi régióban élő halakat fajtól függetlenül nem részesítette előnyben, vagyis nem kereste a vadászútja során (4. táblázat). Félintenzív jellegű haltermelésben (FHTk) a 100-500 g-os amurt, az 500 g alatti compót nem vadászta, a 100-500 g-os pontyot a FHTk-ben nem, az alacsony halsűrüséggel jellemezhető BmTK-ben viszont előnyben részesítette (4. táblázat). Preferálta továbbá az 500 g és 1000 g közötti mérettartományba eső pontyot, és a partközeiben élő 100-500 g-os ezüstkárászt. A parti zónában élő 100-500 g-os csukát és a 100 g alatti sügért általában preferálta, azaz a halkészletben való előfordulási gyakoriságuknál nagyobb arányban fogyasztotta. Figyelemre méltó, hogy bizonyos kisméretű (50 g alatti) halfajokat, így a nagy gyakorisággal előforduló, part menti és nyíltvízi régióban élő razbórát és a parti zónában élő naphalat az előfordulásuk gyakoriságával megegyező mértékben, vagy nagyobb arányban fogyasztotta. A haltermelési időszakok kivételével (FHTk n ), a tápvízben honos halfajok mellett a vízfenéken élő, iszaplakó csíkféléket is előnyben részesítette. A sekély, tiszta vizekben előforduló 100-150 g-os süllőt, valamint a szélhajtó küszt pedig az egyes években eltérő mértékben preferálta. A FHTk-ben, a 6. évben tapasztalt jelentős süllőfogyasztásban közrejátszhatott, hogy a haltáplálék-készletben a halak döntő többsége 500 grammnál kisebb súlyú volt. Ugyanakkor a vidra számára egyébként legkedvezőbb 500-1000 g-os halak alacsony arányban fordultak elő (4. táblázat), ezért fogyasztott nagy arányban például süllőt is. Az évenkénti adatok összevonása és értékelése alapján megállapítható (24. ábra), hogy a halastavon élő vidra a nagy súlyú (1000 g feletti) halakat mellőzi vadászata során. Szignifikánsan (P<0,01) preferálta viszont az 500 g és 1000 g közötti mérettartományba eső egyedeket. Nem volt megfigyelhető egyértelmű preferencia az 500 g alatti mérettartományra. Vagyis a vidra a fél kilogramm súly alatti halakat a víztérben való előfordulásuk gyakorisága körüli arányban fogyasztotta. Az eredmények értelmezésekor lényeges, hogy a területeken halteleltető tavak nem működtek. A halak víztérben való jellemző előfordulási régiójának elemzése alapján (24. ábra) megállapítható, hogy a halastavakban előforduló vidra szignifikánsan (P<0,01) mellőzte a nyíltvízi régióban élő halakat. Kismértékben mellőzte a vízfenék közelében, kismértékben preferálta a part közelében és jelentősen preferálta a vízinövényekkel benőtt régióban élő halakat. Következtetésként megállapítható, hogy a haltáplálék-készlet és a vidra haltáplálékának méret (súly) szerinti eloszlása nagymértékben hasonló. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a vidra a rendelkezésre álló halkészletből az egyes méretkategóriák előfordulási gyakorisága szerint választ haltáplálékot. Tehát nem a faj, hanem a méret a meghatározóbb. Azonban ha a haltáplálék-készletben mindössze egy, vagy két súlykategóriába esik a halak döntő többsége (4-6. melléklet), akkor a vidra akár a számára nem kedvező (valószínűleg kevésbé gazdaságosan zsákmányolható) mérettartományba eső halakból is többet fogyaszthat. A többféle korosztállyal jelen levő halfajoknál, így pl. a hazai halastavi termelésben legjelentősebb ponty esetében a fajra általánosan vonatkozó Ivlev-féle preferencia index (Ej) 0 körüli értéke nem ad kellő információt a tényleges preferencia mértékéről. Hasonló megállapítás érvényes az amurra, csukára és ezüstkárászra is. Ezért a vizsgálatokat nemcsak fajonként, hanem korosztályonként (ill. súlykategóriánként) is elvégezve, lényeges eltérések tapasztalhatók, melynek gazdasági jelentősége van. A halastavon élő
