Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 125 ta. Az évszakonkénti táplálékválasztást a kisemlős táplálék-készlet összetétele befolyásolta. A nyuszt táplálékában a madarak másodlagosan fontos szerepet töltöttek be, főként a nyári és az őszi időszakban. A madártáplálékot zömmel kistestü énekesmadarak alkották. A táplálékként gyakran előforduló gerincteleneket kis mennyiségben fogyasztotta. A többi táplálék taxon fontossága élőhelytől függően lényegesen különbözött. Például téli időszakban jelentős mennyiségben táplálkozott elhullott nagyvadakból, a halastavak közelében pedig halakból. A növények szerepe évszaktól és élőhelytől függően eltért, nyári időszakban akár a nyuszt legfontosabb táplálékát is alkothatták a különböző vadon termő gyümölcsök, és szerepük ősszel is jelentős volt. A nyuszt fajokban gazdag tápláléka minden évszakban széles táplálkozási niche-sel járt együtt. A préda taxonok száma 62, illetve 49, a növény taxonok száma 11, illetve 8 volt a vizsgált két élőhelyen. A zsákmányának döntő hányadát apró, 50 g alatti állatok alkották. Annak ellenére, hogy kiváló famászó, a préda fajainak zöme talajszinten élt, viszonylag ritkán zsákmányolt kifejezetten fákon és bokrokon élő fajokat. Az erdőlakó nyuszt tápláléka nagyban hasonlított a vele életközösséget alkotó szintén sokféle táplálékot fogyasztó rókáéhoz. A borz táplálék-összetétele az erdőkkel övezett halastavak körzetében, így a Boronkamelléki Tájvédelmi Körzetben, valamint mezőgazdasági területen, így a Fonói tó körzetében lényegesen eltért. Az erdei területen élő borz téli táplálékában a gerinctelenek (elsősorban a földigiliszta), tavasztól őszig pedig a hüllők és a kétéltűek voltak a legjelentősebbek. A kisemlősök és a többi zsákmány taxon szerepe nem volt meghatározó. Mezőgazdasági területen a borz nyári és őszi táplálékában a gerinctelenek (főként a földigiliszta), ősszel a növények (főként a kukorica) és a kisemlősök (különösen a mezei pocok) szerepe volt jelentős. Mindkét területen a fajokban gazdag táplálék mellett közepes, vagy alacsony niche-szélesség volt tapasztalható. A préda taxonok száma 47, ill. 25, a növény taxonok száma 11, ill. 6 volt a vizsgált két élőhelyen. A táplálékban - a gerinctelenek gyakori előfordulása miatt - a kis súlyú, 15 g alatti, talajszinten élő préda dominált. Táplálkozási szokásai alapján, a borz határozottan különbözött a többi szárazföldi ragadozótól. Táplálkozási niche-e, a vizsgált fajok között a legkeskenyebbek közé tartozott, vagyis adott élőhelyen táplálék specialista. Alkalmazkodóképességet mutatja, hogy a különböző élőhelyeken más-más táplálékforrásokat hasznosított. A vörösróka tápláléka fajokban gazdag, táplálkozási niche-e általában széles volt, ami táplálkozási szempontból kiváló alkalmazkodóképességet jelzett. A mezőgazdasági területen (a Fonói tó körzetében és Kétújfalu körzetében) élő rókák táplálékában 40-42 zsákmány és 10-12 növény taxon fordult elő. Az erdei környezetben élő rókák tápláléklistáján ezeknél általában több taxon szerepelt, így a Boronka-melléki tájvédelmi Körzetben 66 zsákmány és 15 növény, a Lankóci-erdőben pedig 47 zsákmány és 8 növény taxon. Legfontosabb táplálékát a terület jellegétől és évszaktól függően (biomassza számítás szerint 46-94%-ot) kisemlősök alkották. Prédáinak zöme a 15 és 50 g közötti súlytartományba tartozott. A mezőgazdasági területeken a gazdasági kárt okozó mezei pocok, az erdei élőhelyeken pedig általában az erdei pocok volt a legfontosabb zsákmány faj. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a róka az erdei pockot (Ej = 0,11) kismértékben előnyben részesítette zsákmányszerzése során, az erdei egereket (Ej = -0,14) pedig az előfordulási gyakoriságuknál kisebb mértékben zsákmányolta. A vörösróka, valamint a többi kis-és közepes testméretű szárazföldi predator között nagymértékű táplálkozási niche-átfedés volt tapasztalható. Az aranysakál az elmúlt évtizedben települt vissza dél-nyugat Magyarországra. A hazai elterjedés peremterületén élő egyedek téli-koratavaszi táplálékában kisemlősök voltak az elsődlegesen fontosak (mennyiségük aránya 56%). Emellett a táplálkozásban je-