Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

126 NATURA SOMOGYIENSIS lentős szerepet töltöttek be az elhullott nagyvadak is (gímszarvas, dámvad, őz, vaddisznó, mennyiségük aránya összesen 41%). Az egyéb táplálék taxonok, így a madarak, a hüllők, a kétéltűek, az ízeltlábúk és a növények nem játszottak fontos szerepet a táplálkozásban; hal és háziállat nem fordult elő táplálékként. Az apróvad (mezeinyúl és fácán) predációja nem volt jelentős. A területen élő vörösróka táplálékában a kisemlősök részaránya 36%, az elhullott állatoké 49% volt (biomassza számítással). A sakál és a róka táplálék-összetétele nem tért el jelentősen, a niche-átfedése különösen a biomassza adatok alapján volt nagymértékű (72%). Az aranysakál hazai elterjedésének központjában élő egyedek táplálékában a kisemlősök elsődlegesen fontosak voltak (évszaktól függően mennyiségük aránya 83-97%), a fő táplálék a mezei pocok volt. Kisemlősök őszi elevenfogó csapdázása alapján a sakál előnyben részesítette a mezei pockot (Ef= 0,33), továbbá előfordulási gyakoriságuknál kisebb arányban fogyasztotta az erdei pockot és az erdeiegér fajokat (Ej= -0,59, -0,77). A csülkös vadak fogyasztása tavasz végén, nyáron emelkedett meg, azonban ekkor is csak másodlagosan fontos táplálékot jelentettek. A sakál niche-szélessége a kiemelkedően nagyarányú kisemlős fogyasztás miatt, évszaktól függetlenül alacsony volt, mely alapján a vizsgált élőhelyen kisemlős-specialista életmód voltjellemző rá. A területen élő vörösróka táplálékában szintén a kisemlősök domináltak (mennyiségük aránya 80-94%). A sakál és a vele életközösségben előforduló róka tápláléka nem tért el lényegesen, a niche-átfedés jelentős volt, évszaktól függően 76 és 95% között alakult. Élőhelytől és időszaktól függetlenül kiemelkedően nagymértékű hasonlóság tapasztalható a sakál és a róka táplálék-összetétele és táplálkozási szokásai között. Ugyanakkor különbség tapasztalható a sakál hazai elterjedésének peremén és központjában élő sakálok között (hasonlóképp a két terület rókái között is). Ez azt jelzi, hogy az élőhelyi adottságok nagyban megszabják ezen predátorok táplálkozási szokásait. Mindkét faj jól tud alkalmazkodni az élőhely adta lehetőségekhez, miközben, jelentős arányú dögfogyasztás, vagy szélsőséges kisemlős fogyasztás is előfordulhat. A lakott területeket elkerülő sakál tápláléka lényegesen eltér a nagyragadozókétól, testmérete és vadászati stratégiája a farkas és a vörösróka között áll, de a rókához közelebb. A táplálék-összetétel, a préda mérete és élőhelye, a niche-szélesség és a niche-átfedés vizsgálat alapján megállapítható, hogy a Magyarország déli területeire visszatelepült, közepes testméretű aranysakál hasonló ökológiai niche-t tölt be táplálkozási szempontból, mint a vörösróka.