Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)

Horváth Győző, Hamburger Krisztina - Schäffer Dávid: Újabb adatok a Dráva felső szakaszának kisemlős faunájához - New data to the small mammal fauna of the upper region Drava (Mammalia)

126 NATURA SOMOGYIENSIS bi faj't a M. subterraneus helyettesítette. Ebben a térségben jelentős faunisztikai eredmény a M. agrestis jelenléte (11. ábra). Gyékényes térségében cickányok közül itt a Crocidura genus is jelentős volt, csak néhány %-ban maradt el a Sorex genus arányától. A vízicickányok itt 10 %-os gyakoriságban voltak jelen, tehát ez a genus közel azonos arányban fordult elő mindhárom térségben. A Rodentia-kat tekintve az egerek itt jóval gyakoribbak voltak, megközelítették a pockok gyakorisági értékét (12. ábra). Itt az Arvicolinae alcsalád 5 faját mutattuk ki, ahol természetesen ismét a M. arvalis volt a domináns faj, de a M. agrestis jelenlétét is igazoltuk. Ez utóbbi fajnál а C. glareolus azonban lényegesen nagyobb arányban fordult elő a köpetekben (13. ábra). A három térségre kapott eredmények alapján a gyakoribb fajoknál megnéztük, hogyan oszlanak meg a három mintaterületen. A cickányok közül mindhárom térségben a S. arameus volt a leggyakoribb, amely faj Berzence térségéből (II. minta) került elő legnagyobb arányban. A Crocidura-k közül itt а C. suaveolens volt a gyakoribb, míg a másik két térségben (I. és III. minta) а С leucodon (14. ábra). Az egérfélék közül az erdeiegerek (Apodemus spp.) mindhárom térségben gyakoriak voltak, csak Vízvár térségében (III. minta) jelent meg nagyobb arányban az A. agrárius. Érdekes a vándor patkány előkerülése, különösen Vízvár térségében volt gyakori, ahol a nagyobb előfordulási aránya a több mezőgazdasági épületnek volt köszönhető (15. ábra). Végül ábrázoltuk a M. arvalis és a M. agrestis arányát is (16. ábra). Az utóbbi reliktum faj Vízvár és Berzence térségében került elő nagyobb gyakorisággal. A három térség faj listáját is öszszehasonlítottuk G-próbával (3. táblázat). Itt már természetesen több minta került összevonásra, valamint standardizálásra és kevesebb statisztikai különbséget is tudtunk kimutatni. Vízvár és Berzence térségek között néhány cickányfaj között kaptunk inhomogenitást, valamint a R. norvegicus előfordulásából adódó különbség emelhető ki. Ezen kívül Gyékényes és Berzence térségének összehasonlításában meg kell említeni még a C. glareolus arányának statisztikailag igazolt nagyságát, valamint ugyanitt az erdeiegerek arányában jelentkező inhomogenitást. A három térség közül Gyékényes közössége volt a legdiverzebb és a Berzence mellett kimutatott közösség a legkisebb diverzitású. Az egyenletesség ebben az összesítésben is Vízváron volt a legnagyobb (17. ábra). A Shannon-értékek közötti t-teszt alapján Gyékényes közössége szignifikánsan diverzebb volt, mint a Berzence térségében kimutatott közösség (t = 2.632, p < 0.01). A Gyékényes és Vízvár közötti különbség 10 % hibahatáron fogadható el (t = 1.696, p < 0.1). A három közösség diverzitási rendezése is igazolta ezt az eredményt, Gyékényes térségének diverzitási profilja nem metszi a másik két terület görbéjét, tehát a diverzitás rendezés szerint elkülönül ezektől, ez a minta diverzebbnek tekinthető a másik kettőnél (18. ábra). Következtetések A Dráva felső szakasza biomonitorozásának egyik komponense a kisemlősök felmérése, amely a csoport biológiája, életmenet stratégiája, populációdinamikája következtében a háttérváltozók megváltozása esetén jó indikátora környezetének. A monitorozás során alkalmazott indirekt bagolyköpetvizsgálat elsősorban faunisztikai eredményeket adott a Dráva felső szakaszának felmérésénél. A 2000 őszén kapott adatok már alkalmasak voltak egy-egy terület, vagy nagyobb területegység indirekt kimutatott kisemlős közösségének összehasonlítására, másrészt egy-egy ritkább faj előfordulásának kimutatásához e módszer nagyon eredményes. Az adatok alapján jelen tanulmányban is látható,