Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Dr. Kéri Nagy Béla: Menekülés és visszatérés

A barcsi Búzásinét és rokonát, Szili Margitot a kálmáncsai gyógyszerészek fogadták be. A hideg konyhában eltöltött két hét után nem kis boldogságukra összetalálkoztak a Csokonyavisontáról evakuált Szili Vendel családjával, Margit szüleivel. Margit a helyi bolgár katonai alakulat konyháján kapott munkát, ahonnan - a hazulról hozott, egyre fogyatkozó élelmet kiegészítve - biztosította mindannyiuk szűkös megélhetését." Valkó Gyula családjával a már említett módon Kastélyosdombóra menekült, majd annak kiürítése után Zádorban telepedett le. A hivatali rendhez, a közölt határidők betartásához szokott főjegyző komolyan vette a megyei alispán idézett levelét a visszaköltözésre. Valkó Gyula türelmetlenségében február 14-én a helyi bírónál járva a visszaköltözés lehetősége felől érdeklődött, de érdemi választ nem kapott. Az evakuáltak helyzetét Valkó Gyula általában egy sajátos elzárkózásnak, „szabad fogságnak" tartotta. A menekültek szabad fogságát sajátosan úgy értelmezte, hogy a szülőfalu kényszerű elhagyása nem nevezhető jogi értelemben házi őrizetnek, különösen nem fogságnak. Erkölcsileg azonban mégis annak fogta fel, mivel a menekültek tevékenységének szabad gyakorlása idegen családban behatárolt, korlátokba ütközik. A parókián közben elfogyott a petróleum, majd a gyertya is, ami megfosztotta Valkóékat az olvasás adta élményektől. Napokon át sötétben ülték végig a hosszúra nyúló késő téli - kora tavaszi estéket. Ilyenkor a család és az ismerősök körében a hazatérés esélyeiről, a kilátástalannak tűnő jelenről és az elképzelhetetlenül szomorúnak vélt jövőről beszélgettek, tervezgettek. Érthetetlen volt számukra, hogy a harcok csitultával miért nem költözhetnek haza."' A Barcsról és környékéről menekülők nem is sejtették, hogy a háború nagy csatái, a megpróbáltatások neheze a németek újabb Dráva völgyi támadásai révén csak most következnek el igazán. A németek tavaszi támadása A Margit-vonal mentén a szovjet előretörés elakadása miatt Tolbuhin marshall hadseregparancsnok személyesen volt kénytelen eligazítani tisztikarát, hogy csapataik fejezzék be eredménytelen támadási kísérleteiket, rendezzék soraikat, és a legnagyobb szigorral állítsák helyre a fegyelmet. Eközben Hitlerek is újjászervezték soraikat, és elérkezettnek látták az időt egy Dél-dunántúli támadás indítására. Három irányba tervezett előretöréssel mely a „Tavasz ébredése" fedőnevet kapta - akarták részekre szakítani, majd megsemmisíteni a 3. Ukrán Front teljes állományát. Fő csapásaik iránya Barcs, Kaposvár, Márkus Sándorné szóbeli közlése. 25 Valkó Gyula id. naplója.