Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Dr. Kéri Nagy Béla: Menekülés és visszatérés

Szekszárd, illetve Baranya megye visszafoglalását célozta. A támadás kezdetét okulva a februári sikertelen kísérleteikből - március 6-ra tűzték ki. A frontvonal mindkét oldalán jól szervezett, erősen felfegyverzett, egymás megsemmisítésére törekvő erők álltak szemben egymással. Ezt bizonyítja a következő pár adatsor is, mely szerint a németek állományába 431.000 katona, 5.632 löveg és aknavető, tizenegy páncélos hadosztályba 877 harckocsi és rohamlöveg, valamint 900 páncélozott jármű és 850 repülőgép tartozott. A 3. Ukrán Frontba tömörült haderő 407.000 katonát, 6.890 löveget és aknavetőt, 407 harckocsit és rohamlöveget, valamint 965 repülőgépet foglalt magába. Tolbuhin a helyzet súlyosságára való tekintettel szükségesnek tartotta, hogy Szigetváron ismét személyesen jelölje ki az I. Bolgár Hadsereg stratégiai feladatát. Tolbuhinnak március elején hírszerzői révén részletes információi voltak a német támadások időpontjáról, helyszíneiről és haderejéről."

6 A németek 1945. március 6-án hajnalban a tervezett időpontban megkezdték a támadást Donji Miholjac, Valpovó, Drávaszabolcs térségében tartózkodó bolgár és jugoszláv egységek ellen. Ezzel egyidőben nagyerejű páncélos támadás érte Nagybajom falut és környékét. A harcok erőssége és hevessége kezdettől fogva napról-napra folamatosan erősödött. Március 9-ére a szovjetek szívós védekezése ellenére a németek betörtek a szovjetek frontvonalába. Tolbuhin kénytelen volt erőinek újabb átcsoportosításával ismét megerősíteni hadrendjének védelmét, és egyben segítséget adni a katonailag bajba jutott bolgár és jugoszláv egységeknek is ahhoz, hogy a rohamozó németeket megállítsák. A főirányba sikeresen előretörő németeket Nagybajom, Jákó, Kutas, valamint Drávacsehi, Drávaszabolcs és Harkány térségében a szovjeteknek - a bolgár és jugoszláv egységekkel karöltve - nagy nehézségek árán sikerült feltartóztatniuk. A harcok során Kiskorpád, Böhönye, különösen Nagybajom környéke több alkalommal is hol német, hol szovjet megszállás alá került. Nagybajom körzetének védelme a németek számára különösen fontos volt, mivel úthálózatai mentén kiépült állásaikkal védték a zalai olajmezőt. A szovjetek többirányú ellentámadásai révén március 22-én a németek kénytelenek voltak a bekerítés veszélyétől tartva kivonulni a területről. A szovjet 57. hadsereg, szövetségeseivel indított többszöri támadásaik során szorították ki a németeket Nagybajomból. További üldözésük különösen a zalai olajkutak birtoklása miatt a szovjeteknek nem volt közömbös. A három szövetséges haderő egyeztetett ellentámadásai révén sikerült a németek utolsó magyar Veres 1984.