Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Dr. Kéri Nagy Béla: Menekülés és visszatérés

DR. KERI NAGY BELA MENEKÜLÉS ÉS VISSZATÉRÉS HADI ESEMÉNYEK KÖVETKEZMÉNYEI BARCSON ÉS KÖRNYÉKÉN (1944-1945) Bevezető a Barcs környéki frontvonalak kialakulásához Az embertelenségéről és pusztításairól elhíresült, öt éve tartó II. világháború 1944 őszén az utolsó, befejező szakaszához közeledett. Annak megítéléséhez, hogy a világháború e végső periódusában miért kerülhetett sor - többek között a Barcson és vonzáskörzetében lakók gyors evakuálására, menekülésére, ahhoz röviden át kell tekintenünk a Dél-Dunántúlt átszelő frontvonalak helyzetét, alakulásának hazai és nemzetközi összefüggéseit. Európában az egymással szemben álló erők közül az antifasiszta koalícióhoz tartozó Szovjetunió hadászati tervében a német haderő Szovjetunióból történő kiűzése, Kelet- és Közép-Európa nácizmus alóli felszabadítása, majd területük megszállása szerepelt. Miután a Vörös Hadsereg teljesítette hadászati stratégiájának első fejezetét - vagyis kiverték a németeket és szövetségeseiket szovjet földről -, kedvező feltételek teremtődtek Románia, Jugoszlávia és Magyarország irányába történő támadásaihoz. A további sikeres előrenyomulást segítette, hogy 1944 augusztusában Románia kilépett a fasiszta tömbből, így a Vörös Hadsereg jelentősebb ellenállás nélkül Magyarország határaihoz ért és hozzákezdhetett hazánk felszabadításához, majd megszállásához. A bolsevik vezérkar - világuralmi törekvéseikkel összhangban - létfontosságúnak tartotta Magyarország mielőbbi elfoglalását, mivel hazánkon át vezettek a számukra legkedvezőbb felvonulási, utánpótlási útvonalak Bécs és Berlin, tehát NyugatEurópa elfoglalásához. A náci Németország és szövetségesei viszont az általuk megszállva tartott területek további megtartására törekedtek. Amint hírszerzőik révén tudomásukra jutottak a szovjetek terjeszkedési elképzelései, azonnal elrendelték, hogy csapataik a szovjet-német arcvonal teljes hosszában védelemre rendezkedjenek be, de készüljenek fel váratlan ellentámadások indítására is. A szovjet haderő további gyors előretörésének megakadályozására a német katonai vezérkar szeptember 22-én döntött egy több száz kilométer hossszú, a Keleti-Kárpátoktól Albániáig húzódó hatalmas védelmi rendszer kiépítéséről. E védelmi rendszernek a legfőbb stratégiai célja közé tartozott, hogy a Németországba vezető útvonalak védelmével és elzárásával állóháborúra kényszerítsék a