Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Dr. Kéri Nagy Béla: Menekülés és visszatérés

szovjeteket. A német fővédörendszer több védelmi vonalból állt össze. Az ország északi részét például a Karola-, Budapestet és környékét az Attila-, a Szerémségtöl a Drina folyón át Albániáig terjedő terület védelmét a Niebellungen vonal biztosította. E védelmi főrendszerhez tartozott a Dunántúlon kiépült, Somogy megyét is átszelő, Barcs felett a Dráváig húzódó Margitvonalnak nevezett védővonal. A Margit-vonal - mely jelen dolgozat témáját is meghatározza - hadműveleti szempontból egyben c nagykiterjedésű védelmi fővonal rendszer legkritikusabb szakasza volt. Maximális feladatát az Ausztrián át Németországba vezető, hadászatilag legfontosabbnak tartott útvonalak elzárásában határozták meg, ezen túl védték a zalai olajvidéket, mivel innen fedezték a magyarországi hadműveleteikhez szükséges olajmennyiség 80%-át. Ezért építették ki a védelmi főrendszerhez tartozó Margit-vonal mélységében a Zsuzsanna-, a Klára-, a Dorottya-, stb. védővonalakat. A Margit-vonalat védő német „Dél" hadseregcsoport irányítását a Szárazföldi Haderők Főparancsnoksága (OKH) látta el Rudolf Konrád tábornok parancsnoksága alatt. A Margit-vonal fővédőövének és első állásainak peremvonalát: Nagytétény vasútállomás, Kápolnásnyék, Velencei-tó, Balaton déli partja, Keszthely, Csurgó és a Dráva folyó Barcs feletti vonalában jelölték ki. Valójában azonban a fővédőöv kiindulópontja - stratégiai okokból - a Balatonkenese és Balatonakarattya közötti balatonpart volt. A Margit-vonal kiindulópontjcd jelző emlékoszlop félavatása a Balatonkenese és Balatonakarattya közötti parkban