Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968

a pokol és megkezdődtek a harcok a városban. Eszembe jutott 1956 októbere, amit Pesten éltem meg, a mostani helyzetből is bármi lehetett volna. Később tudtuk meg, hogy csupán figyelmeztető lövéseket hallottunk. Sütő Zoltán - Kővári Ferenc: Érsekújvár főterén tüntetés folyt, ennek biztosítására vezényeltek ki bennünket. Mi a tüntető tömeg között láncban álltunk fel. A félelem bennünk volt, mert nem tudtuk, van-e náluk fegyver. Szerencsére bántódásunk nem esett, a tüntetők kiabáltak, zászlókat lengettek, de részükről lövésekre és tettlegességre nem került sor. A főtéren álló épületben tárgyalások folytak, mikor az onnan távozó magyar parancsnokot fenyegetően körbevették, akkor dördült el néhány figyelmeztető lövés. Azután kivontak bennünket az érsekújvári vitorlázóreptér mellé és ott vártuk a további parancsot. A Csehszlovákiában eltöltött közel 2 hónap alatt többen kerültek jó kapcsolatba a polgári lakossággal. Czeller István: A szlovákiai magyarok nagy örömmel fogadtak bennünket. Integettek, virágot dobtak, volt, aki sírt örömében. Panaszkodtak, hogy a csehek rosszul bánnak velük, kiközösítik őket. Tatai István: Az ottani magyarok nagyon kedvesek voltak velünk. Komlós István: Én a postamesterrel különösen jó viszonyba kerültem. Magyar volt ő is, mondogatta mindig, hogy őket, magyarokat a csehek elnyomják. Mayer György: Feleségem küldött nekem magyar-szlovák szótárat, ennek segítségével tudtam beszélni a későbbiekben a civilekkel. A harckészültség miatt sok konzervet kaptunk, csak gyültek-gyűltek nálam, aztán egyszer odaadtam egy nagycsaládos embernek azzal a megjegyzéssel, hogy ezt egy magyar tanár küldte. Ágel Ervin két élményt is őriz a kinti lakossággal kapcsolatban: „Érsekújváron sorompó-őrséget teljesítettem. Egy fehér Volgával érkezett hozzánk az ottani állami gazdaság vezetője, aki anyanyelvi szinten beszélt magyarul, és elmondta, hogy örülnek a testvéri segítségnek, mindennel el fogják látni a katonákat. Akkor négy-öt óriási dinnyét hagyott ott nekünk. A tapolcsányi magyar és szlovák nyelvű lakosoknak a tábori konyháról hordtam a megmaradt kenyeret, talán 50 db-ot is elosztogattam. Cserébe príma golyóstollakat kaptam, és egy zseblámpát, ami még ma is működik. " Érsekújvár határában váltott pár szót magyar munkásokkal Horváth Ferenc. Az ottaniak arról érdeklődtek, hogy talán vissza akarják szerezni a magyarlakta területet... Kővári Ferenc: „Érsekújváron egy laktanyát foglaltunk el. Ez hajnalban történt, nem is számítottak ránk, megleptük az őrséget. Nem tanúsítottak ellenállást, gondolom ez parancsba volt nekik adva. " Tatai János, aki részt