Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968

vett a laktanya elfoglalásában, említi: „Körbevettük az épületet. Fel lettek a csehek szólítva, hogy adják meg magukat, a túlerő ellen nincs esélyük. " A magyar katonák szinte akadálytalanul jutottak be a fegyverszobába, lefegyverezték az ott szolgálatot teljesítőket. Többre számítottak, harcra, de szerencsére ez nem következett be. Az alakulatok különböző feladatot teljesítettek, például az egyik alakulat végrehajtotta az Érsekújváron található lőszerraktár elfoglalását, és ellátta őrzését. Egy másik egység a Stúrovoi (Párkány) tüzérlaktanyát szállta meg augusztus 21-én hajnalban. Erről a tényről Fehérvári László így nyilatkozott: „ Puskás József százados kérte, hogy tíz önként vállalkozó biztosítsa őt ebben a műveletben, én is köztük voltam. A százados odalépett a kapuőrhöz, egyik kezével kezet nyújtott neki, a másikkal elvette a kiskatona fegyverét. Ezután behatoltunk a laktanyába, lefegyvereztük a benti őrséget, elfoglaltuk a telefonközpontot, hogy ne tudjanak kommunikálni. Könnyű dolgunk volt. mert teljesen váratlanul érte őket a megjelenésünk. Erre az is utalt, hogy csak az állomány egy része tartózkodott benn a laktanyában, a többiek mezőgazdasági munkát végeztek. Először csak mi magyarok (őrködtünk, később visszaadtuk a laktanyabeli katonáknak a fegyvereiket, és velünk együtt látták el az őrséget. Ezután rendszeresen gépkocsival géppisztolyosan járőröztünk, és figyeltük nincs-e ellenséges megmozdulás. Hála Istennek nem volt, ép bőrrel úsztuk meg az egészet. Egyes lakosok tiltakozása abban nyilvánult meg, hogy: Magyarok menjetek haza! -feliratú táblával mutatkoztak az utcán. " Valószínűleg nemcsak a csehszlovák legénységi állomány, de még a tisztek sem voltak teljes tudatában annak, mi is történik valójában. Néhány nap elteltével a menetvonalat pontosították, az elfoglalt objektumok újból csehszlovák ellenőrzés alá kerültek. Az ezred zászlóaljai Nyitra (Nitra) érintésével Nagytapolcsányig (To polc any) jutottak el. Mayer György: „A település északnyugati részén levő épületet kellett elfoglalnunk a parancs szerint. Civil ruhás felvezetők mutatták meg a laktanyát, mely egy páncéltörő ezredé volt. A sorompót át kellett törnünk, mivel azt nem nyitották fel, ugyanis megszállónak tekintettek bennünket. A magyar katonák előzőleg harcképtelenné tették a laktanya páncéltörő agyúit, ezért a laktanya húsz főkörüli őrsége képtelen volt az aktív ellenállásra, értelmetlen is lett volna a magyar túlerő ellen. A következő parancs a Tapolcsánytól kb. 5 km-re levő objektum - egy föld alatti lőszerraktár és a hozzá tartózó épületek elfoglalása volt. " Tartva az esetleges támadástól kezdetben a magyar katonák őrizték a répaföld közelében levő lőszerraktárt, majd a politikai viszonyok alakulásával a csehszlovák katonákkal együtt látták el ezt a feladatot, talán egy hónapon át.