Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968

Romsics Ignác szavaival élve, ebből egy sajátos ellentmondás keletkezett: "Magyarország, amely gazdasági és kulturális téren legmesszebb jutott a szovjet modelltől, külpolitikai téren továbbra is a blokk legszervilisebb államai közé Q tartozott. De talán éppen ez a szolgalelkűség volt az ára a gulyáskommunizmusnak, a szomszédos szocialista államok által akkoriban olyannyira irigyelt viszonylagos magyar jólétnek, valamint a keleti tömbön belüli speciális helyzetünknek, a legvidámabb barakkbéW nagyobb szabadságnak és a „csupán" szelektíven alkalmazott megtorlógépezetnek. Szerencsés Károly mindenesetre igen frappánsan fogalmazott Kádár szerepével kapcsolatban: „ ...a történelmi logika kérlelhetetlensége nem tette lehetővé Kádár János számára a távolmaradást: az a hatalom, amely 1956 novemberétől a szovjet tankoknak köszönhette létét és fennmaradását, együtt kellett, hogy masírozzon a szovjet katonákkal ezúttal is. "

9 Máig vita tárgya, hogy tehetett-e volna mást. Dubcek például egyenesen azzal vádolta, hogy nemzetközi tekintélyét felhasználva képes lett volna arra, hogy megakadályozza a Csehszlovákia elleni támadást. A rendszerváltás után Nyers Rezső is amellett foglalt állást, hogy jóval többet tehetett volna annál, mint amit végül elért.

1 Közismert, hogy Kádár rendszerének egyetlen legitimációs pontja a Rákosi érához képest jobb és elviselhetőbb életkörülmények biztosítása volt. A rendszer vérben és árulásban fogant, hatalmát pedig csak antidemokratikus eszközökkel lehetett fenntartani. A nép féken tartásának leghatékonyabb eszközének az ötvenes évekéhez képest magasabb életszínvonal biztosítása, a fridzsiderszocializmus megteremtése bizonyult. Az MSZMP és a társadalom között megköttetett kényszerű kompromisszum roppant egyszerű mechanizmusra épült: Mi enni adunk, ti pedig cserében befogjátok a szátokat és a szomszédokhoz mérten jobb ellátás fejében, elfeleditek '56 szellemét! És mindez most veszélybe kerülni látszott... A prágai tavasz óriási dilemmát okozott Kádárék számára, hiszen a csehszlovákiai reformfolyamat megindulása szinte pontosan megegyezett a magyarországi új gazdasági mechanizmus születési dátumával. Szimpátiával tekintett az északi szomszédunknál kibontakozó eseménysorra, de tisztában volt azzal is, hogyha a csehszlovákok „túlzásokba" esnek, és magukra haragítják a szovjeteket akkor az, könnyen a hazai reformok végét is jelentheti. A Kreml megdü* Romsics 1999. 511. 9 Pölöskei-Gergely-Izsák 1997. 357. 10 Pók 20. História XXI/1.