Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968

hödő urai egy fust alatt felszámolhatták volna az itteni kezdeményezéseket is, ami egyet jelentett volna az állampárt nyugodt uralmának végével... Kádárék Magyarországa pengeélen táncolt, hiszen a hatvanas évek közepétől mi voltunk a kommunista tömb - Jugoszláviát nem számítva - egyetlen olyan állama, ahol nem állították le a gazdasági reformterveket. Sőt, 1968. január 1-i bevezetési hatállyal, az MSZMP KB már 1966 tavaszán áldását adta az új gazdasági mechanizmust később meghatározó elvekre, vagyis, hogy a népgazdaság tervszerű központi irányítását a szocialista tulajdon primátusára alapozva összekapcsolják az áru- és piaci viszonyok aktív szerepével. Magyarán, a sztálini típusú kommunista rendszer gazdasága addigi történetének legnagyobb strukturális átalakulása előtt állt. Kardinális fontosságú volt, hogy mindezekhez a változásokhoz legalább Moszkva hallgatólagos beleegyezését elnyerjük. Kádár még augusztus 17-én is - tehát három nappal az intervenció előtt! találkozott Dubcekkel, hogy sokadszorra is megpróbálja meggyőzni a szovjetek felé teendő gesztusok meglépéséről. A csehszlovákiai válsággal kapcsolatos engedékeny magyar álláspontot látva a keletnémet pártfőtitkár, Ulbricht igen kemény kirohanást intézett Magyarország ellen, amely szerinte a második olyan ország lehet, ahol az „imperialista beavatkozás" megrendítheti a szocialista rendszert.

11 Kádár nem volt ostoba, hagyományos óvatossága pedig arra intette, hogy értsen a figyelmeztető morgolódásból... Kérdés persze, hogy az a félelem, amely szerint Prága után Budapest utcáira is bedübörögnek a „baráti" tankok, mennyire volt megalapozott. Mindenesetre a magyar diplomácia nem kívánt tizenkilencre lapot húzni, ezért nyilvánvalóvá kívánta tenni, hogy nálunk a reformok a politikai szférát nem fogják érinteni és Magyarország továbbra is hű vazallusa marad a Szovjetuniónak. Budapest számára tehát létkérdés volt, hogy ne keltsen gyanút, hiszen Brezsnyev már 1966 legelején kifejtette a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén, hogy: „az imperialisták bővíteni igyekeznek kapcsolataikat a szocialista országokkal, hogy gazdasági, technikai és tudományos lehetőségeiket felhasználva az általuk kívánatos irányban befolyásolják országaink belső életének alakulását, lazítsák egységünket. Ezért különösen fontos az ideológiai behatolás, a fellazítás megelőzése és kivédése. " Moszkvában tehát kialakult az a vélemény, hogy közép-kelet-európai csatlósaik sebezhetőek a „reakciós felforgatással" szemben és jobb, ha a Vörös Hadsereg minden eshetőségre készen áll. 11 Pók 23. História XX1/1. 12 Békés 1998.22.