Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Mészáros Ádám: Felvidéki magyarok betelepülése Barcsra és környékére a II. világháború után

A magyar-csehszlovák politikai viszonyt ebben a helyzetben természetesen rendkívüli feszültség jellemezte. Tildy Zoltán magyar miniszterelnök 1945. november 30-án a következőket mondta: ,,..a jószomszédi viszonyt a Szlovákiában végbemenő és az ottani magyarságot súlyosan érintő események miatt kialakítani nem tudtuk. Köztudomású, hogy Csehszlovákiában magyar [ajkú] állampolgárokat vagyonuktól megfosztanak, nagy tömegeket kiutasítanak, vagy internáló táborokban tartanak fogva azért, mert magyarok. A csehszlovákiai magyarságot megfosztották politikai jogaitól, kulturális életlehetőségeitől, sőt különböző vagyonelkobzó és jogfosztó intézkedések után ma már az anyagi életfenntartás lehetőségei is kétségesek számukra. " Mivel a potsdami konferencia nem hagyta jóvá Csehszlovákia nacionalista terveit, Benes elnök új taktikához folyamodott. A felvidéki magyar lakosságot a Magyarországon élő szlovákokkal akarta kicserélni. 1945. decemberében Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár és Gyöngyösi János magyar külügyminiszter közt ezügyben folytak tárgyalások. A csehszlovák fél a szlovákiai magyarok helyzetének „végleges rendezését" sürgette. Gyöngyösi tiltakozott az egyoldalú kiutasítások ellen, de a lakosságcsere lehetőségétől nem zárkózott el, amennyiben az áttelepülők száma mindkét irányba egyenlő lenne. A magyar külügyminiszter hangsúlyozta, hogy hajlandó támogatni a szlovák nemzetállam létrejöttét is, amennyiben az a „földművelő magyaroknak a hozzájuk tartozó földdel, területekkel való átadását" jelentené.

10 Clementis a magyarok második világháborús szerepvállalására hivatkozva a határkorrekciótól elzárkózott, de a magyar lakosság eltávolításához továbbra is ragaszkodott. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a magyar lakosság semmivel sem vállalt nagyobb vagy negatívabb szerepet a háborúban, mint a szlovák lakosság, és ne feledkezzünk meg a csehszlovákiai szlovákság szeparatista törekvéséről sem. A magyar vezetés azonban nem tudta véghezvinni akaratát. Az etnikai tisztogatás megkezdésének ténye, a magyarság Szudéta-vidékre irányuló deportálásának rémképe, illetve az agresszíven fellépő csehszlovák kormány szélsőségesen nacionalista megnyilatkozásai a magyar felet meghátrálásra és megalkuvásra kényszerítették. Prága részéről ilyen és hasonló kijelentések hangzottak el: „A trianoni határoknak előbb vagy utóbb nyelvi határokká kell válniuk. " „ Mi határozottan kijelentjük, hogy álláspontunk Magyarországhoz és a magyarokhoz nem változik. Tudjuk, hogy akárki kormányoz is ott, akár Tildy úr, akár Rákosi úr, nem kopik le róluk sem a revizionizmus, sem a régi szentistváni ideológia, céljuk mindig Nagy-Magyarország lesz, szláv rabszolgákkal. " Albert 1983. 208-209, László 2005. 42-43.