Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Banicz László: Egy elfelejtett kárpótlás? Horvátországból elüldözött magyarok Barcson

Gazdasági felszerelés. 2 igáskocsi Din. 4.oop.2 szánkó , " 1.2oo.2 kerékpár " 1.6oo.2 eke és 2 borona , " J.ooo.2 pár lószerszám r

. ' " 1.5oo.-* 1 répavágó és 1 szecakavágo l.?oo.~ apró gazd.szerszám l.ooc5oo db.zsák _.

ooo.Din. l^^>oo.Győri Istvánné vagyonbevallása, 1954. Összértéke: 1.980.400 Dinár A menekültek - akár részleges - kártalanítási kérdését a kormányzat a korábban is említett 17/1964. (VIII. 8.) Korm. rendelet alapján rendezettnek tekintette. A rendelet 1. §-a szerint: „Kártalanításban részesülnek azok a Magyarországon élő magyar állampolgárok, akik a Csehszlovákiában vagy Jugoszláviában levő ingatlan vagy ingó vagyontárgyak tulajdonjogát a rájuk vonatkozó külön jogszabályok, illetve államközi megállapodások alapján társadalmi tulajdonbavétel folytán elvesztették". A rendszerváltást követően azok az egykori menekültek, akik az 1964-es kárpótlásban nem részesülhettek - mert az 1952. évi 4. tvr. alapján Magyarországon is államosított ingatlanokra, termőföldekre, üzemekre vonatkozó kritériumokat alkalmazták a menekültek hátrahagyott javaira is - bíztak abban, hogy az 1952-es ún. kuláktörvény hatályon kívül helyezését követően valamit visszakapnak korábbi vagyonukból. Az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló, 1991. évi XXV. törvény azonban sokakban csalódást keltett, hiszen nem rendezte átfogóan a kárpótlás kérdését. Ennek megfelelően számos beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz is a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására. A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága által 1994. január 4-én hozott, 1043/B/1992 ügy iratszámú döntésében ezt elutasította. Az indoklás szerint egyértelmű, hogy a kárpótlás kérdése „...csak azokban az esetekben merülhet fel, amikor a magyar állam nemzetközi szerződéssel magyar állampolgárok magántulajdonáról vagy vagyoni jogairól mond le." Az Alkotmánybíróság döntése tehát egyértelművé tette - bár a határozat úgy fogalmaz, hogy „...a Kpt. alkalmazását indokolhatja..." -, hogy a kárpótlást a Jugoszláviából elüldözött, jelenlegi magyar állampolgárokra is ki kell terjeszteni.