Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Banicz László: Egy elfelejtett kárpótlás? Horvátországból elüldözött magyarok Barcson

Magyarok megjelenése Horvát-Szlavónországban A trianoni határokon kívül rekedt magyarság - az elcsatolt területeken - egy kivétellel őshonosnak számít. A kivételt Horvátország, pontosabban HorvátSzlavónország jelenti. A terület kettős elnevezése nem véletlen, hiszen a horvátok a 7. század környékén vándoroltak a dalmát tengerpart és a későbbi Bosznia területére. A mai Horvátország központjának számító - a Kapela-hegység és a Dráva folyó közti - területet a 12. századtól nevezték Szlavóniának. A magyar és horvát történészek között régóta tart a vita, hogy Magyarország és Horvátország - Tomiszláv horvát fejedelem 925-ben vette fel a királyi címet határa hol húzódott. A leginkább elfogadott vélemény szerint ebben a korszakban a Száva jelentette a határt. 1089-ben Szent László előbb Szlavóniát, majd 1091-ben Horvátországot csatolta a Magyar Királysághoz - 1102 óta a magyar királyok viselték a horvát királyi címet -, bár különálló részként királyi hercegek, később bánok kormányozták a két országrészt. A törökök elől menekülő horvátok a 15. század végétől kezdték kiterjeszteni országuk nevét Szlavónia területére is.

5 A hódoltságot követően a terület nagy része katonai igazgatás alá került. Horvát-Szlavónia közjogi helyzete 1867 után rendeződött egyértelműen, az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország társországa lett, jelentős autonóm jogokkal.

6 A továbbiakban Szlavóniának a Varasd-Eszék közötti, Dráva és Száva folyók által határolt területet nevezzük. 4 Szent László a horvát anyakirályné testvéreként avatkozott be a Zvojnimir király halálát követően kitört trónviszályba. Horvát-Szlavónország ténylegesen csak 1102-től, Péter zsupán hegyvidéki horvát seregének legyőzését követően került a magyar uralkodók fennhatósága alá. 5 A 15 éves háború után Horvátország, Szlavónia és Dalmácia jelentős része török uralom alá került. Mária Terézia idején az egykori Pozsega, Verőce, Szerem és Valkó megyék területén - Valkó kivételével - megszervezték Alsó-Szlavóniát és a horvát bán fennhatósága alá helyezték. Ez a terület a hódoltság előtt döntően a magyar királysághoz tartozott. Az ettől nyugatra elterülő Szlavónia - Felső Szlavónia - ekkor már Horvátország. Tehát amikor a 18. századi Horvátországról és Szlavóniáról beszélünk, akkor azon a történeti Horvátország kisebbik részét, az eredeti Szlavóniát (Felső-Szlavóniát), az újonnan szervezett Alsó-Szlavóniát kell érteni. Ezt a történeti régiót, a dalmát tengerparttal együtt Háromegy Királyságnak is nevezték. Nem volt közvetlenül Bécs alá rendelve, Magyarországhoz tartozott. Az alsó-szlavóniai megyék (Szerem, Pozsega, Verőce) 1571 után éppúgy követeket küldtek a magyar országgyülésbre, mint a magyar megyék. HorvátSzlavóniát rajtuk kívül további három követ képviselte. Horvátország, Szlavónia és Dalmácia egy része ugyanakkor betagolódott a külön kormányzott határőrvidékek rendszerébe, s ezzel szinte teljesen kikerült Horvátország és Magyarország fennhatósága alól. 6 A horvát-magyar kiegyezés (1866: XXX. t.c, a horvátoknál 1868: I. t.c.) értelme szerint a két ország „egy és ugyanazon állami közösséget képez". Horvátország teljes