Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Dr. Kéri Nagy Béla: „Amerikás" kivándorlók Drávaszentesről

másfél millió magyar állampolgár hajózott át Amerikába. A távozók Va része mezőgazdaságból, %-e pedig városi szakmunkás illetve segédmunkás körökből valamint munkanélküliekből került ki. A kivándorlás szervezése és lebonyolítása A kivándorlást szervező ügynökök, ügynöki hivatalok több tengeren túli területre - a még érintetlen prérire, Kanadába is - toboroztak munkaerőt. Az I. világháború előtt évi átlagban 85.000 magyar állampolgár vett vándorbotot a kezébe, ami évente egy közepes magyar város lakóinak eltűnését eredményezte.

3 A földműves többségű magyar kivándorlók a skandinávok és az írek után Európából utolsóként - a szabad földbőség ígéretének a végére érkeztek az USA-ba. A kisparaszti, illetve napszámos munkához szokott, idegen nyelvet nem beszélő, főleg írni-olvasni sem tudó embereket erősen gátolva voltak a farmok világának a megismerésében, az ott alkalmazott technikák, technológiák elsajátításában. Ezért sokan a számukra szokatlan, veszélyesebb és nehezebb, de jobban fizető iparágakban, a bányászatban, az építőiparban és a gyárakban, a kikötőkben vállaltak munkát. Az is előfordult, hogy sztrájktörésre használták fel a pénzre sóvárgó idegeneket. A kivándoroltak többsége nem is akart farmerré válni, mivel távollétüket hazájuktól és családjuktól ideiglenesnek gondolták, ezért csak 7-8 %-uk maradt az új hazában. A szokatlan, szélsőséges éghajlati, földrajzi viszonyok, illetve az egészségtelen munkakörülmények okozta ártalmak, betegségek miatt többen elhaláloztak, pedig a kivándorlásuk során az ismétlődő orvosi vizsgálatokon egészségesnek lettek nyilvánítva. Akik - nem utolsósorban a honvágy miatt - visszatértek szülőhelyükre, a vártnál kevesebb hazahozott pénzből kisebb vagy nagyobb földterületet, lakóházat vásároltak. Barcs ipari, kereskedelmi, pénzügyi és infrastrukturális fejlődése a 19. század végére kinőtte „kisközségi" státusát, és egy hazai viszonylatban ritkán előforduló, amerikai tempóban fejlődő település képét mutatta: Somogy megye faiparának és gabonakereskedelmének egyik központjává vált. A fűrészüzem működtetéséhez idegen tőkét is igénybe vettek, de a helyi részvénytársaságok és vállalkozások tőkeszegénysége miatt a térségben továbbra is a kisipar maradt a meghatározó. Az I. világháborút, majd az antant-szerb megszállást követően a megcsonkított ország gazdaságának strukturális átalakítása, vagyis a tőkének és 3 Puskás 1982. 4 Puskás 1984/3, Glatz 1996/3.