Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)
Dr. Kéri Nagy Béla: „Amerikás" kivándorlók Drávaszentesről
a munkaerőnek a hadiiparból a növekvő közszükségleteket ellátó ágazatokba történő átirányítása elodázhatatlan feladattá vált. Emellett a gazdaság új feltételeihez való alkalmazkodás megnövekedett tőkeigénye sem állt minden esetben rendelkezésre. További problémát okozott, hogy Barcs térségében az I. világháborút követően megszűntek azok a munkaalkalmat adó lehetőségek, melyek a századfordulón még több kivándorolni szándékozót telepítettek le a faluban és környékén. Barcs elszegényedésére utal, hogy 1930-ra a községben a munkanélküliek száma meghaladta az 1.100 főt. A falu vezetői hiába sürgették a kormányoknál a Dráva folyó újbóli hajózhatóvá tételét, hogy ezzel gabonaraktárait kihasználva - újabb munkahelyek biztosításával Barcs ismét gabonacentrummá válhasson. A népszövetségi kölcsönök elégtelensége, majd az 1929-33-as általános válság hatására tovább csökkentek a beruházások, elmaradtak az ipari, mezőgazdasági fejlesztések. 5 A befektetett idegen tőke profitja a térség jövőjének szolgálata helyett a válságok és gazdasági visszaesések következményeként a biztos és stabil piacot kereső tulajdonosokkal együtt külföldre vándorolt. Ahogy a tőke sok esetben negatívan reagál a konjunktúra hullámzásaira, úgy a Barcsra és környékére koncentrálódott munkásság is ki volt téve munkahelye elvesztése jelentette veszélynek. Ezért a ciklikusan jelentkező kivándorlási hullám Barcsot és vonzáskörzetét sem hagyta érintetlenül. A hivatalos úton kivándorolni szándékozóknak útlevelet kellett igényelniük a Belügyminisztériumtól, mivel az 1903. évi VI. t.c. 6. §-a szerint csak a belügyminiszternek volt útlevél-kiadási joga. A tömegesen érkező kérelmekre tekintettel 1904-től az útlevél-igény lések elbírálását a belügyminiszter az illetékes alispáni hivatalokra illetve a rendőrkapitányságokra ruházta át, egy korona illeték befizetése mellett. A kiutazóknak a hajójegy és egyéb más költségek fedezésére 350 korona készpénzzel kellett rendelkezniük. Emellett az USA-ba érve saját szükségleteik finanszírozására 25 dollárt (= 125 korona) szintén készpénzben kellett felmutatni az ellenőrzést végző, szigorú amerikai hatóságoknak. A kivándorlók többsége, hogy pénzhez jusson, eladta házát és földjét is. Akik pénzzel és vagyonnal sem rendelkeztek, csak abban az esetben kaphattak útlevelet, ha valaki - általában egy kezes - kölcsönözte a szükséges pénzt, amit természetesen vissza kellett fizetni az Amerikába érkezésekor posta útján, vagy személyesen a hazatérést követően. Az is általánossá vált, hogy a szükséges anyagiakat a rokonság adta össze. Akik bármilyen formai, egészségügyi, rendőrségi, jogi, stb. okok miatt nem kaphattak útlevelet, de útiköltségük rendelkezésre állt, egyszerűen átszöktek a határon. Az illegális határátlépések 5 T. Mérey 1979, Rózsás 2005.
