Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Botka János: Kiegészítő adatok a Barcs-felső vasútállomás és a Komlósdtemető melletti löszfalak malakofaunájához

A malakofauna döntő többségét nedvességkedvelő, hidegtűrő, nyílt területeket jelző fajok alkották, a többi mint színezőelem mutatkozik. Fontosságuk abban van, hogy meglétük, vagy hiányuk, valamint egyedszámuk változása mutatja habitatjuk éghajlatának mikro, vagy komolyabb változásait. Teljesen hiányoznak a beerdősülésre utaló Clausilia fajok, illetve a Punctum pygmeum. Az első 11 minta egy ökológiai egységet képez. A higrofil hidegtűrők mellett - amelyek közül feltűnően hiányzik a Trichia hispida - csak a tágtűrésű Valloniák szerepelnek még. A 12. minta önálló egységet képez. Ebben van csak jelen az átlagosnál nagyobb és száraz hideget jelző Vallonia tenuilabris. Új elem a Trichia hispida. A lehűlést jelzi, hogy a Vallonia costata az előző mintában 11, itt már csak 2 példánnyal szerepel. A 13. minta szintén magában álló. Gyors melegedést és valamelyest szárazodást jelez, amelyben jelentősen megnő a Valloniák aránya (17 db, 18,7 %), és megjelenik 2 új faj: a szubhigrofíl hidegtűrő Euconulus flilvus, valamint a folyó menti ligetek jellemző faja, az Arianta arbustorum. A 14-15. minta melegedésre, szárazodásra és mozaikosabb élőhely-típusok kialakulására utal. Eltűnik az Euconulus, összességében csökken a higrofil hidegtűrők aránya, megjelenik viszont a melegtürő Aegopinella pura és a nedves bokros élőhelyet kedvelő Cochlicopa lubrica. A további szárazodást mutatja a 15. mintában Cochlicopa eltűnése. A 16-18. minta szintén összetartozik. Fokozódik a muzaikosság, a higrofil hidegtűrőktől a sztyeppi elem Aegopinella puráig minden típus megtalálható. Új elem az Orcula dolium, amely montán, de tágtűrésű faj. A jelenlevő fajok olyan sokszínű élőhely-együttesre utalnak, amely több ökológiai fülkére oszlott, és így kapcsolódott a felette levő lösz csigaegyütteseihez. Abban pedig már a jégkorszak végi beerdősülést jelző fajok is találhatóak. 2. Barcs-felső (az egykori Dráva-meder partja): Akárcsak a komiósdi feltárásnál, itt sem volt érdemes 1,8 m-nél mélyebbre ásni. Statisztikailag számbavehető mennyiségű héj a 7. mintától kezdődően található. Ettől kezdve minden mintában három faj dominanciája és konstanciája figyelhető meg. Az éghajlat igazi jellegét a Vallonia tenuilabris jelenléte mutatja. Ez a faj a jégkorszak vége óta Európában nem él. Xeromontán, szélsőséges körülményeket elviselő mollusca, amely ma Ázsia száraz, hideg hegyvidéki területein fordul elő. Itteni jelenléte hideg, száraz pusztai éghajlatra utal.