Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson is erős a más cigány csoportoktól való különállás tudata. Nem csak a románul beszélő muncsánoktól határolják el magukat, de az általuk leketárnak nevezett, cigány nyelvű oláh vagy kolompár cigányoktól is. A régi normák fellazulása jellemzi a barcsi cigányok lokális közösségét is. A Béke utcai telepet ma is homogén cigány népesség lakja, amelyről azonban nem mondható el, hogy a régi kumpányéhoz hasonlóan közösségként működne. Régebben a beások a településtől elkülönülten, saját közösségük normái szerint éltek. Maguk választotta vezetőjük, a vajda hozta meg a közösséget érintő fontosabb döntéseket, de szerepet kapott a döntéshozatalban a többiek által tisztelt és nagyra tartott öregek véleménye is. A vajda intézménye a 20. század közepén tűnt el. Az utolsó vajda Barcson a Csuga (Ciugä) nemből származó Balogh (Goga) István volt. A cigányközösség integrálására és „rendszabályozására" a barcsi elöljáróság több kísérletet tett. Ezek közül az egyik legjelentősebb a cigánytelep kunyhóinak számozása volt 1905-ben. (lásd a 65. oldal 2. képét) >y

A mi teknővájó czigányaink is meg lesznek rendszabályozva; a képviselőtestület legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a községi faiskola egyik részét engedi át nekik lakóhelyül. Kunyhóik meg lesznek számozva, a lakók törzskönyvezve, rendes névvel beírva, a személy leírásaik fel lesznek véve — szóval a barcsi czigányok közt vége lesz a soknevűségnek, akik idevaló illetőségűek, természetesen azok lesznek megtűrve itt, - a többiek széjjel mennek a szélrózsa minden irányában. Pár év múlva pedig a rövid hajú rajkók az iskolapadban ülnek - nekik is haladniuk kell a korral." A 20. század hozta meg a kunyhók elbontását és a kor követelményeinek minden tekintetben megfelelő, kényelmes lakóházak felépítését a cigányok számára.

72 A beások rendkívül rossz iskolázottsági mutatói is sokat javultak az I. világháború előtti 0%-os (!) szinthez képest. A változások azonban nem csak pozitív irányban hatottak. A gyáripar fejlődése a cigányok készítette teknők és kanalak iránti igény csökkenéséhez, ezáltal a hagyományos beás mesterségek elsorvadásához, a cigányság asszimilálására irányuló hatalmi törekvések pedig a hagyományos cigány közösség felbomlásához, a biztonságot nyújtó szokások elhagyásához és az erkölcsi normák lazulásához vezettek.

73 71 Barcs és Vidéke. 1905. május 14. 2. lap 72 1909-es adat szerint a barcsi járás 129 cigány családjából ban 44 rendes lakóházban, 85 pedig kunyhóban vagy sátorban élt .-Barcs és Vidéke 1909. április 2. 3. lap 73 1909-ben famunkával 48, vályogvetéssel 4, lócsiszársággal 15, üstfoltozással 12, zenével 50 család foglalkozott. A Barcs és Vidéke с lap fent jelzett cikke szerint dolgozni kevéssé szeretnek, gyermekeik iskolába nem járnak. A falusi néppel jó viszonyban vannak. Legtöbbjük vadházasságban él, ennek ellenére „elég erkölcsös életet" folytatnak. 69